Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)

Jegyzőkönyv

14

Utóbbi püspök ur többszöri közbenjárására a napokban a hadbirósági tárgyalásig szabadlábra helyeztetett.

De ne higvjük, hogy vége a sorozatos szomorú képeknek. Csifó Salamon theol. dekán, József Lajos esperes, dr. Kiss Elek lelkész afiainak Nagyszebenben csak a napokban kellett megjelenniük a hadbíró ság előtt, mint vádlottaknak és egyházi főgondnokunkat dr. Ferenczy Géza afiát, — ki idézést nem kapott — csendőri fedezet viszi oda. Gvidó Béla esperes atia ellen a Siguranca feljelentésére állam ellenes magatartásért kívánja a fegyelmi megindítását a vallásügyi minisztérium. A vád: az amerikai testvéreink múlt évi gyönyörű szép látogatásakor állítólag tartott, — soha el nem mondott — beszédek.

Mindezeket, melyek nem csupán az egyének, hanem Egyházunk sérelmei is, E. Fő'anácsunk is vegye megütközéssel tudomásul s forduljon a vallásügyi miniszter úrhoz memorandumban a sérelmek orvoslásáért.

I. Általános egyházi ügyek: A magyar keresztény egyházaknak a múlt évi E. Főtanács által is örömmel üdvözölt felekezetközi együttműködését a magunk részéről a legmelegebben és híven ápoltuk és úgy érezzük, hogy új közjogi helyzetünk lelkiismeretbeli kötelességévé teszi minden magyar felekezet vezetőségének a testvéries megértésre és harmonikus eljárásokra való nemes törekvést közös nagy céljának, a békeszerződésben is biztosított egyházi ősi autonómiánk és magyar kultúránk védelmére. Ezért üdvözöltük örömmel mindazon lépéseket, melyekkel ősz tőpásztorunk — nem törődve korával — oly fáradhatatlanul megtett és megtétetett a többi magyar felekezetek vezetőivel együtt.

Közös memorandumban fordultunk a vallásügyi miniszterhez az általa (1560—1920. E. K. T. 11. sz.) az államkormányhoz intézett beadványainkban a hasábos nyelvhasználat iránt felállított követelés tárgyában és kifejtettük, hogy a miniszter leiratában telsorakoztatott jogforrásokat, a gyulafehérvári határozat, a Kormányzótanács I. sz. rendeleté 3. §-t nem ismerhetjük el döntőnek a felállított követelés tárgyában, mert a gyulafehérvári határozat 111. sz. 1. pontja kimondja:' „Minden nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással“, a Kormányzótanács rendelkezése pedig metsző ellentétben- áll a rendelet alapjául szolgáló gyulafehérvári határozat egy világ fórumához intézett azon kijelentésével, hogy „összes hitfelekezetek egyenjogúak és az autonómia joga megilleti őcet.“ Az autonómia pedig az illeiő felekezet jegyzőkönyvi nyelvének elismerésével kezdődik. De nem ismerhetjük jogforrásnak magát az 1868. 44. t.-c-t sem. Nem, azért, mert eltekin've attól, hogy az erre való hivaikozás, mint argumentum, teljesen leszerelődik az ezen törvényt bevezető rész által, melyet még akkor is hatálytalanít a ratifikált békeszerződés, ha abba — a Kormányzótanács rendeletének szavaival élve — „a magyar helyébe román teendő“, de