Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)
Jegyzőkönyv
15 főleg azért, mert ezen törvény megalkotásához egy több évszázados együttélésből s egymásrautaltságból kinőtt és belátásra, megértésre törekvés vezetett és egy a magyar állam részéről a nemzetiségeknek évszázadokon át felkínált és azok által igénybe is vett kultúra, melynek az államkormánytól követelt hasábos nyelvkezelés jogos következménye volt. Erre azonban az utódállam azért nem hivatkozhatik, mert ebbeli jogát nem igazolja a múlt s az ebbe belefektetett áldozat. S3t a békeszerződés egyenesen kizárja ezt, mikor fajra, vallásra és nyelvre nézve a kisebbség jogát elismeri és hathatós védelmébe veszi, amit Románia is magára nézve kötelezőnek ismert el akkor, amikor az 1919. december 9 én a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása tárgyában keletkezett szerződésben, Románia minden lakóját hite és vallása szabad gyakorlatában megtartani magát kötelezi. Hogy ez a szabad gyakorlat a nyelvet nem korlátozhatja semmiféle viszonylatokban, azt ma a nemzetköziség védelmével szentesített békeszerződéssel szemben vitatni anachronizmus, saját fajunkkal és autonómiánkkal szemoen vétkes jog'eladás lenne. Ezeknél fogva a hozzánk intézett szóban lévő intézkedésnek legális alapon való nyugvását el nem ismerhettük. Mi a magunk részéről azonban, a kényszerhelyzettel és annak minden következményével számolva, elismertünk két olyan szempontot, melyet a miniszter ur iratában figyelmen kivül hagyott, de amely szempontokat mi önmagunkkal szemben azért állítottunk fel, hogy lojalitásunkat és a békeszerződéssel szembeni tiszteletünknek ezekben beszédes bizonyítékát adjuk. Az egyik szempont az, hogy az állam nyelve a román, mnlynek ismeretét az állampolgár jól felfogott érdeke tételezi fel. A másik, hogy az államnyelv tudása lehet a kisebbségeknek az államkormányhoz vezető aranyhidja. Ezek alapján arra, hogy felelős közegek, az államnyelvet, mint a hasábos ügykezelés feltételét szóban és Írásban is elsajátíthassák, nem évszázadokat, csak öt évi időhaladékot kér ünk azzal a kijelentéssel, hogy akkor is a hasábosán kezelt ügydarabokban reánk nézve a mi jegyzőkönyvi nyelvünk képezheti a döntő értékűt. Sajnos a jogos és igazságos állásfoglalásunkat a kormány nem honorálta. 1921. junius 1-ig határidőt adott, rendelkezése betartására újólag felhívott a napokban, eltiltva a magyar nyelvű beadványok küldését. .Udvarhelymegyei egyházközségeinkből érkezett jelentések alapján meg kellett keresni a vallásügyi minisztert (1343—1921. sz.) a következő, aggodalmat keltő, megbotránkoztató ügyben : A homoródalmási görög katholikus lelkész, Harsianu Oktavián megbízásából Homoródszenlmárton községben folyó évi julius hó
