Gálfi Lőrinc (szerk.): Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hó 29. és 30-ik napjain Kolozsvárt tartott üléseiről (Kolozsvár, 1922)
Jegyzőkönyv
18 C) Összeeskettetett a) tisztán unitárius----------- 761 b) vegyes vallású — — — 379 1.140 pár több 761 -el, mint 1918-ban. Ez is örvendetes. D) Eltemettetett a) férfinemből — — — — — 662 b) nőnemből — — .......... 592 együtt: 1.254- halott. Kevesebb 474-el, mint 1918 ban. Ez szintén örvendetes. E) Átállott egyházunkba a) férfi — — — 81 b) nő — .......... 94 együtt 175 Kilépett egyházunkból a) férfi — — — 28 b) nő — — — 70 együtt 98 nyereség e szerint; 77 lélek. F) Lélekszám 1918. év végén volt 73.321 lélek 1919. „ „ „ 73.705 „__________ tehát több 384 lélekkel. És ez meglehetősen talál, vagyis ha a szülöttek és halottak közötti különbséghez, mely az előbbiek javára 349, hozzáadjuk az átállottaknál mutatkozó 77 lélek nyereséget, utóbbi 1917. évi jelentésem szerint, a mióta főtanácsi gyűlésünk nem volt 1916. év végén volt a lélekszám 81.185 1919. „ „ tesz a „ 73.705 tehát kevesebb 7.480 nal. De ezt azt hiszem fedezi, talán még nagyobb is lehet, a duna-tiszamenti egyházkor lélekszáma, melyet mint fennebb mondám, adatok hiányában, nem vettem számításba. És fgy a 80.000 lélekszámot fenntarthatjuk. A kimutatások szerint a lelkészi szolgálatok mindenütt igénybe vétettek, kivéve Homoródkarácsonfalván egy vegyes házasságkötésnél, mert egyik fél sem akart a másik lelkészhez menni. Homoródszentpálon 2 gyermek kereszteletlenül halt el. Homoródszentpéterről 2 férfi Amerikában halt el. Kőkösön két hátasságkötésnél nem vétetett igénybe a lelkész. Ennyit találtam a kimutatásokban feljegyezve. A gyermekek vallására nézve, úgy látszik, sem javunkra, sem hátrányunkra nem köttettek szerződések, legalább a kimutatások szerint nincs egy is jegyezve. Erről azonban nem mernék jótállani, mert úgy veszem észre, hogy lelkész afiai nem nagy figyelemre méltatják ezeket a kimutatásokat. Lámcsak az udvarhelyköri lelkészek tettek nehány megjegyzést. Pedig nem hiszem, hogy más egyházkőrökben is azokhoz hasonló feljegyzésre méltó esetek ne történtek volna.
