Gálfi Lőrinc (szerk.): Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hó 29. és 30-ik napjain Kolozsvárt tartott üléseiről (Kolozsvár, 1922)

Jegyzőkönyv

séget és verejtékes munkát kell kifejteni ;s minél több a termékenyítő verejték, annál értékesebb Istennek áldása.

Köszönöm nagyrabecsíilt bizalmukat, kérem továbbra is a szeretetteljes bizalmat, az öntudatos támogatást.

Istennek áldása legyen szeretett egyházunkon annak nagyrabecsíilt vezetőin, főtanácsunkon, s híveink egyetemén.

A Főtanács a beszédet éljenzéssel fogadja.

Erre Br. P. Horváth Kálmán főgondnok a következőleg válaszol:

Tisztelt barátom, immár megválasztott főgondnoktársam 1 A mélt. és főt. Főtanács nevében kívánom üdvözölni.

Ösmerjük mindnyájan az egyház érdekében kifejtett hasznos munkásságát. Midőn erre gondolok, a jövő reményeit látom magam előtt, melynek beteljesedését biztosan várjuk. Erre zálogul szolgál főtanácsainkon mint főtanácsbizottsági tagnak mindig megújult érdemes működése ; továbbá a háromszéki körben, mint annak felügyelő gondnokának kifejlett lázas tevékenysége, melynek képe élőnkbe tárul, ha olvassuk ennek jegyzőkönyvét, nemkülönben nemes áldozatkészsége, melylyel egyházunk szükségleteire mindig igen bőkezűen áldoz. Mindezekből szép csokrot fűzött össze, melyet kezében tartva, önérzettel elmondhatja ; „mindezeket tettem, nem hiúságból, hivalkodási vágyból, hanem egyházunk iránt érzett szeretetem és odaadásom bizonyságául“. Most mint megválasztott főgondnoknak működési köre bővül. De amint nagyobb, díszesebb lett az állás, melyet az egyház életében elfoglal, ezzel nőttek a kötelességek is a felelősség irányában. Itt látjuk meg, hogy mi a cél, melyet elérnünk kell, bármit mondanak. A főgondnoki állás disz, ha^az, kit beleültétünk el nem homályositja : tettekkel kell annak fényt és tiszteletet szerezni.

Engedje meg, hogy mint főgondnok társa és mint öreg ember egy pár jó indulattól sugalt tanácsot adhassak.

Első és a fő : mindig az egyház egyetemének érdekeit tekintse, azokat mindenkivel szemben megvédje, nem nézve hogy az gyakran egyéni aspirátióknak áll útjában. Természetesen azok részéről harag és néha rosszakaratú gyanúsítások is fogják érni; lelkiismerete, ha csak egyháza javára munkált, ez a kötelessség teljesítése által bennünk lakozó villámhárító, felfogja a bárhonnan jővő támadásokat, anélkül hogy kárt tehetne bennünk.

De -amellett hivatása minden méltányos kívánságot előmozdítani és különösen lelkészeink támogatására mindent megtenni, ami egyházunk javának veszélyeztetése nélkül lehetséges. Hisz mi tudjuk, ők