Gálfi Lőrinc (szerk.): Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hó 29. és 30-ik napjain Kolozsvárt tartott üléseiről (Kolozsvár, 1922)

Jegyzőkönyv

séget és verejtékes munkát kell kifejteni ;s minél több a termékenyítő verejték, annál értékesebb Istennek áldása. Köszönöm nagyrabecsíilt bizalmukat, kérem továbbra is a sze­retetteljes bizalmat, az öntudatos támogatást. Istennek áldása legyen szeretett egyházunkon annak nagyrabecsíilt vezetőin, főtanácsunkon, s híveink egyetemén. A Főtanács a beszédet éljenzéssel fogadja. Erre Br. P. Horváth Kálmán főgondnok a kö­vetkezőleg válaszol: Tisztelt barátom, immár megválasztott főgondnoktársam 1 A mélt. és főt. Főtanács nevében kívánom üdvözölni. Ösmerjük mindnyájan az egyház érdekében kifejtett hasznos mun­kásságát. Midőn erre gondolok, a jövő reményeit látom magam előtt, melynek beteljesedését biztosan várjuk. Erre zálogul szolgál főtaná­csainkon mint főtanácsbizottsági tagnak mindig megújult érdemes mű­ködése ; továbbá a háromszéki körben, mint annak felügyelő gondno­kának kifejlett lázas tevékenysége, melynek képe élőnkbe tárul, ha ol­vassuk ennek jegyzőkönyvét, nemkülönben nemes áldozatkészsége, mely­­lyel egyházunk szükségleteire mindig igen bőkezűen áldoz. Mindezekből szép csokrot fűzött össze, melyet kezében tartva, önérzettel elmondhatja ; „mindezeket tettem, nem hiúságból, hivalkodási vágyból, hanem egy­házunk iránt érzett szeretetem és odaadásom bizonyságául“. Most mint megválasztott főgondnoknak működési köre bővül. De amint nagyobb, díszesebb lett az állás, melyet az egyház életében elfoglal, ezzel nőttek a kötelességek is a felelősség irányában. Itt látjuk meg, hogy mi a cél, melyet elérnünk kell, bármit mondanak. A főgondnoki állás disz, ha^az, kit beleültétünk el nem homályositja : tettekkel kell annak fényt és tisz­teletet szerezni. Engedje meg, hogy mint főgondnok társa és mint öreg ember egy pár jó indulattól sugalt tanácsot adhassak. Első és a fő : mindig az egyház egyetemének érdekeit tekintse, azokat mindenkivel szemben megvédje, nem nézve hogy az gyakran egyéni aspirátióknak áll útjában. Természetesen azok részéről harag és néha rosszakaratú gyanúsítások is fogják érni; lelkiismerete, ha csak egyháza javára munkált, ez a kötelessség teljesítése által bennünk la­kozó villámhárító, felfogja a bárhonnan jővő támadásokat, anélkül hogy kárt tehetne bennünk. De -amellett hivatása minden méltányos kívánságot előmozdítani és különösen lelkészeink támogatására mindent megtenni, ami egy­házunk javának veszélyeztetése nélkül lehetséges. Hisz mi tudjuk, ők

Next

/
Thumbnails
Contents