Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)
Jegyzőkönyv
22 rail* a legtöbbnek odaveszett. Ezeket a károkat azonban csak az állam pótolhatja, amint kilátásba is helyezte. Ezért mind az egyházközségek. mind a belső emberek károsodásáról kimutatásokat kérve, azokat felterjesztettük a Miniszter úrnak, illetve a hadsegélyző bizottságnak. És most nézzünk a jövő elébe, hogy mi vár reánk és mit kell tennünk, hogy egyházunk léte e miatt a 3 év óta tartó iszonyú háború miatt meg ne inogjon és az utóbbi időben elért jelentékeny haladás az anyagiakban szintúgy, mint a szellemiekben meg ne akadjon. Azzal természetesen nem álltatom magamat, hogy én oly mély belátással bírók, hogy erre nézve minden irányban a megfelelő legjobb utasításokat meg tudom adni, annyival inkább, mert — sajnos —- még a háborúnak sincs vége s azt sem tudjuk mikor lesz vége és addig még miféle változások lesznek, mi mindenről kell gondoskodnunk. De egy pár dolgot megemlíthetek, amit mindenesetre figyelemre méltónak tartok. Az egyházközségekkel kezdem. Ezek mint fennebb mondám, az oláh betöréssel is vagyonúnkban kevesebb kárt szenvedtek, minthogy ez nagyobb aggodalomra adna okot, remélve azt is, hogy az állam részben legalább e veszteséget is kárpótolni fogja. De vesztettek, sokat vesztettek emberben. Mindenik egyházközségünkből hány hívünk esett el eddig is a külömböző harctereken s ki tudja még hány fog elesni, özvegyeket és árvákat hagyva magok után, bányán lettek és lesznek nyomorékokká, munkaképtelenekké. Ezekről ugyan gondoskodni az állam kötelessége, de a miben lehet, nekünk is segítségünkre kell lenni. E tekintetben elismeréssel vagyok Dr. Boros György egyh. főjegyző afia iránt, aki összeiratta a hadiárvákat s ezeknek érdekében a székelykereszturi érettségi vizsgáról, hol mint egyházunk részéről kiküldött elnök vett részt, egy kis tanulmány utat tett a Nyikó és a két Homorodmentén. Itt több helyen lelkészeinkkel s más érdekeltekkel népes gyűléseket tartva, különösen Zita királyné Őfelsége védnöksége alatt alakult „Pro Transylvánia“ oszágos bizottság ismertetésével sok életre való hasznos gondolathoz jutottak. Ezekhez tartozik egy hadiárva otthonnak az állam segítségével, de egyházunk közreműködésével alapítása ; székelykereszturi főgiimáziunkkal kapcsolatban egy földmives iskola szervezése. Mindkettő mint indítvány már az E. K. Tanács előtt áll, ez azonban érdemleges határozatot még nem hozhatott, mert érre szükséges az indítványok iránt bővebb tájékozást szerezni magának, amire a lépéseket meg is tette A királyné Őfelsége védnöksége alatt álló országos bizottság külömben engem is megkeresett, hogy mivel a bizottság Kolozsvárt junius havában egy anya- és gyermekvédő tanfolyamot fog tartani, arra jelöljek meg egyházunkból 4 nőt, akik a tanfolyamban részt is vettek s most már a gondozások alatt álló gyér-
