Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)

Jegyzőkönyv

21

meg a vándorutat, velők együtt telepedtek le ugyanazon egy helyen s ott is lelki gondozásban részesítették híveiket, a mire külön is utasítottam azokat, a kikről tudtam, kogy hol vannak. Istentiszteletek tartására protestáns testvéreink templomaikat is több helyen lelkészeink rendelkezésére bocsátották így a többek között Karczagon, a hol talán legtöbb menekült hitsorsosuuk volt Szentannai Sámuel afiának az ottani földmives iskola igazgatójánák támogatásával, Deák Miklós lelkész afia által tartott, úrvacsora osztással egybekötött istentiszteleten mondott imáját maga a polgármester ur kiadatta az ottani lapban is. Néhol protestáns lelkész testvéreink magok vették gondozás alá híveinket s igyekeztek segítségükre lenni. Mindezekért nem mulaszthatom el hálás köszönetemet nyilvánítani. Ketten hárman lelkészeink közül még itthon is maradtak s megosztották híveikkel azoknak sorsát, szenvedését az oláhok uralma alatt, sőt más egyházközségekre is kiterjesztették lelkipásztori gondoskodásukat. Sajnos, voltak ellenben olyanok iS akik még híveik előtt megfutottak, ott hagyták őket, nem gondolva azzal, hogy velők mi lesz, csakhogy ők magok bisztonságban legyenek. Én erre nem teszek megjegyzést. Az illetőkre bízom.

Habár a gonosz oláhoknak sikerült is a Székelyföld nagyrészét elfoglalni, uralmuk kevés ideig tartott, mert hála érte az isteni gondviselésnek vitéz hadseregeink csakhamar kiűzték őket hazánkból s a menekültek nagy része már a karácsonyt elhagyott otthonában ünnepelhette meg. Ennél szomorúbb karácsonyt azonban bizonyára nem értek és nem ünnepeltek, mert jóformán mindenből kifosztva találták hajlékaikat. De a mi székely népünk nem könnyen esik kétségbe, hite, Istenben való bizodalma erős, a munkától sem ijed meg s más segítségek mellett a jó Isten is segítségökre jött azzal, hogy amint mondják, az idén oly termést adott, hogy az sok veszteségét és kárát pótolni fogja.

A mi egyházközségeinknek az oláh betörés következtében szenvedet károsodásokat illeti, ez aránylag kevesebb, mint a hogy előre gondoltuk. Leginkább az orgonák és kerítések rongálásában szenvedtek kárt. Anyakönyveket, jegyzőkönyveket, urasztali készülékeket az illető lelkészek többnyire elásták s azok igy megmaradtak. Sokkal nagyobb a menekült lelkészek és tanítók kára vesztesége. Menekülésük alatt többen - szerencsések Voltak itt-ott ideiglenes alkalmaztatást nyerni s ezzel némi fizetést is kaptak. E mellett nekünk is sikerült úgy a menekülés alatt, mint a mikor hazajöttek jelentékenyen segélyezni külömböző forrásokból, amelyek az E. K. Tanács évi jelentésében névszerint is meg lesznek említve. Dé ezekből a segélyekből természetesen csak mindennapi szükségleteiket pótolhatták, ami kárt anyagi javakban szenvedtek s ez jóval nagyobb, mint az egyházközségé, mert könyvtáraik, ruházatok hu to -