Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1916. évi augusztus 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1916)

Jegyzőkönyv

15

vcndezlettek. Ebben a helyzetben keresem, de szivem .csordultig van s nem találom meg a szavakat, melyekkel megtiszteltetésemet méltóan meg tudnám köszönni. Pedig, és ezt ne vegyék dicsektedésnek, nem az első alkalom, midőn engem ily megtiszteltetés ér, tehát nem kellene, hogy magamat meglepetve érezzem, mert 40, majd 50, a múlt évben 60 éves egyházi szolgálatom alkalmával voltak szívesek hasonló megtiszteltetésben részesíteni. De tudja Isten, mintha ez a mai megtiszteltetés mélyebben meghatná Telkemet, nagyobb erővel ragadná meg, mert '40, 50, 60 évet is egy más állásban sokaknak lehet szerencséje ünnepelni, dé 40 éves püspökséget, mint kedves barátom mondotta, megjubilálni a ritkaságok közé tartozik. Hisz 22 elődöm között nincs csak1 egy, aki 32 évet töltött püspökségében; 4—5 azok száma, akik a 20 évet még meghaladták, de a többi mind ezen alul maradt. Valóban nem tudom, mivel érdemeltem meg a gondviselő Istennek, szerető édes Atyámnak1 ezt a nagy kegyelmét, amiért nem is tudok elég hálát adni.

De bár mennyire szeretném is Mélt. és Főtiszt. Főtanács! átadni magamat e pillanatban az örömnek, mint a fény mellett ott van az árnyék, az én örömömet is elhomályosítja nem kis aggodalom. Ne méltóztassanak azt gondolni, bogíy ez aggodalmat az okozza, hogy életem napja hanyatlóban van, hogy a vég közel. Nem. Ez a természet törvénye. Ha mégis 81 évemmel sokszor gondolhatok a halálra is, ez engem nem bánt, ez nem nyugtalanít, mert jól esik, hogy elmondhatom a költővel:

Üg\y\ éltem, hogy életemet Üjm élni nem bánnám;

Üg\y éltem, hogy életemet Végezni nem fájlalnám.

Hanem aggodalmat okoz az, hogy ha a jó Isten jónak látja, hogy éveimhez még éveket adjon, meg tudok-e felelni tisztemmel járó kötelességeimnek' csak annyira is, amennyire eddig legalább megfelelni igyekeztem. Ez okoz nekem az örömöm mellett aggodalmat is. Mert nem tagadom, hogy én bizony már fáradtnak érzem magamat,