Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1916. évi augusztus 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1916)

Jegyzőkönyv

16

napról napra 'kényleien vagyok tapasztalni, hogy nem bírok már annyit, mint eddig. Azit hiszem, hogy életkoromat tekintve, ezen senki seim fog csodálkozni.

Ehhez járul az, hogy egészen őszinte legyek, hogy egyházunkban olyan tüneteket is látok és tapasztalok, melyek homlokegyenest ellenkeznek az éri gondolkozásmödommal. Engedjék meg, hogy csak egyre hivatkozzám. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy miután ,az újabb időben Isten segedelméből és egy pár kiváló nagy jótevőnk nagylelkűségéből egyházi vagyonosodásunk1 jelentékenyen gyarapodott, most már nincs szükség szemünk előtt tartani az írás szavait: »Aki tornyot akar építeni, üljön le és számítsa még a maga pénzét« s nem egyszer olyan dolgokat kívánnák, hogy ne mondjam, követelnek! az egyháztól, amiknek hasznosságát, szükségét én kétségbe nem vonom ugyan, de egyházunk pénzerejéhezi mérve a legjobb akarattal is támogatni nem tudok. Merit én pénzzel járó alkotásoknál azt a sokszor hallott, sőt még többször olvasott jelszót, hogy ennek, vagy annak meg kell lenni, minden fentartás nélkül nem tudom a magámévá tenni s rendesen a »meg kell lenni« mellé odateszem, vagy oda gondolom azit is: »ha lehet«. Ebből következik aztán, hogy ismét egéis'z1 őszinte legyek, igen természetesen lehetnek némelyek', akik azt mondják: »Ez a mi püspökünk egészen jó ember, szeretjük is, csak ne hivatkoznék mindig a múltra! De ő mindig abba gyönyörködik, azt magasztalja és sok tekintetben ahhoz is szabja a maga ténykedéseit, cselekedeteit. Ügy látszik^ mintha neim akarná, de nem is tudná megismerni, taeg1- látni az idő nagy változását, mintha nem látná, hogy a régi partriárkális élet lej árit éís nem helyezkedik arra az álláspontra, hogy az egyházi életben, mint az állami életben is feltétlenül szükséges egy formális ellenzék, mely a kormányt folytonosan szorongassa, zaklassa és úgy látszik, még a sajtószabadságnak sem elég jóbarátja, talán még a cenzúrát és imprimaturt is hajlandó lenne visszaállítani, hogy akiknek egyes inditványaikat, javaslatokat az egyházi főhatóság nem pártolja, nem fogadja el, el