Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1916. évi augusztus 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1916)

Jegyzőkönyv

13

Ezért kivételesen ritka történelmi dátum ez a mai.

A történelmi kutatásnak sokat vitatott és talán soha el nem dönthető problémája, hogy vájjon a nagy idők szülik-e és dobják-e fel a nagy embereket, vagy a nagy emberek csinálják a történelmet; vájjon a nagy emberek oka-e vagy okozata az idők történelmi nagy kilendúlés seinek és a fejlődés felfelé tartó hullámvonalának. Nem arra való ez az alkalom, de nem is tudnám eldönteni ezt a kérdést. De eszembe jutott, mert mint nyitott szemekkel élő unitárius embernek lehetetlen észre nem vennem, hogy az unitárius egyház'történelemnek ez a kora menynyire megtalálta a maga emberét és a kormányrúdhoz került vezér — a mi püspökünk — mennyire megértette az idők jeleit és intéseit, az uralkodó irányelveket jés . eszméket.

Egy dicső, de tragikus végű nemzeti küzdelem után, a magyar nemzeti gondolatnak majdnem két évtizedes elfojtott hangú zokogása után a kiengesztelődés, a mindkét féltől jövő megbocsátás enyhülést hozó, nagy akarásokkal, a nemzeti hivatás feladataival megterhesülő korszakába lép be azzal a tudattal: itt romokat kell eltakarítani, a vallási és nemzeti érzésükben megbántott lelkek romjait újra építeni, szabaddá tenni az ütat és aztán neki minden erővel a munkának^ melyből oly sok maradt el, melyből oly keveset végezhettünk el. És megkezdődik az egyházat és lelkeket építő csendem, zajtalan és áldásos munka. Elől mindenütt a vezér. Kezdetben kevesebb, később az idők múlásával mind több tagú lés kipróbáltabb erejű vezérkar várja intéseit. Igaz, munka is mind több és több kerül sorra elvégzésre. A nemzet politikai történelmének mind jobban konszolidálódó, tökéletesbülő állapotaival párhuzamosan halad az egyház történelme s a rendeződés, megállapodás, helyes mederbe terelődés ugyanolyan, bár szerényebb keretű folyamatát mutatja.

Nem szándékozom ennek a fejlődésnek1 egyes mozzanatait fejtegetni. Egyházunk1 és iskoláink történetének egykori írója minden nevezetesebb fordulónál, minden kiemelkedőbb határkőnél, minden újabb gondolat felvető