Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)
Jegyzőkönyv
17 székelyek, hanem főpásztoruk fölhívására ezereket gyűjtenek össze királyunk születése napjára, a hazáért vérező vitézek fölsegítésére. Ez a lelkészi kar vigasztalni tudja az otthon maradott árvákat és özvegyeket, a búsongó szülőket és síró gyermekeket. Ne tekintse senki dicsekvésnek, hogy büszke önérzettel nézek rájok, mint legnagyobbrészt volt tanítványaimra, hanem főpásztorunkat arra kérem, tekintse a mai unitárius lelkészi kart püspöksége legnagyobb vívmányának és dicsőségének. Csak jó hadvezérekkel lehet megnyerni a csatát. Főpásztorunk megnyerte azt, legyőzte a nagy és nehéz időkben fölhalmozott akadályokat. Büszke lehet híveinek seregére, akik mindannyian hű szolgái az unitárius igének és eszmének, ha viselnek palástot, ha nem. Kérem fogadja az egész lelkészi és belső emberi testület meleg üdvözlését. Mi kérjük a Mindenhatót, áldja meg életét még számos évekkel, tartsa meg egészségét és munkakedvét mindnyájunk örömére és szép családja boldogítására! Éljen! Ferencz József püspök válasza, melynek kapcsán bemutatja a főgondnok beszédében jelzett kitüntetésről a Vallás- és közokt. miniszter úr értesítését király Ő Felségének: Ferenc József-rend nagykeresztje legkegyelmesebb adományozásáról: Méltóságos báró főgondnok Úr! Tisztelendő egyházi főjegyző Úr! Harmadszor ér engem ez a ritka szerencse, a mint ezt Méltóságod is említette, hogy a Mlgs és főt. egyházi főtanács egyházi szolgálataimért ily elkötelező megtiszteltetésben részesít, a mint annak Méltóságod és az egyházi főjegyző úr lelkem mélyéig meghatott, meleg szavaikban üdvözletükkel és jó kivánataikkal kifejezést méltóztattak adni. Előbb 40 éves, majd 50 éves s most születésem 80-dik évfordulójával kapcsolatban 60 éves egyházi szolgálataimért, a melyből 39 évi püspökségemre esik. Oly jutalom ez számomra, a melyet valóban nem tudok eléggé megköszönni. De mielőtt, úgy a hogy tudom megköszönhetném, méltóztas’c megengedni, hogy Istennek adjak hálát, aki az Ő nagy kedméből ily magas kort megérnem megengedte. S teszem ezt 2
