Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)

Jegyzőkönyv

16

zelgően hóditó beszédei szereztek barátokat nekünk abban a fővárosban, amelyben föllépése előtt csak húsz évvel is keresték az odatévedt unitárius ember homlokán a szarvat, nem azért, hogy ahhoz, mint védőhez fogantozzanak, hanem azért, hogy azzal minket bántalmazzanak.

Üdvözlöm a szegény asszony, az egyház olajas korsójának bűvös kezelőjét. Nem szégyen a szegénység, de nagy nyomorúság. Megsajdul a szivünk, midőn nagynevű előde soraiból azt olvassuk ki, hogy nem társaloghat a múzsákkal, mert a papi s tanári kettős nagysulyu hivatala mellett a hirlapírás örök gondot s lelki elforgácsolást okozó munkájával egészíti ki kenyerét, hogy családját illőleg táplálhassa. Ilyen följajdulás után, amely 1861-ben tört ki idilli állapotra született leikéből, nemcsak hihetetlen, hanem elkábító az az állapot, amelyben ma vagyunk, hogy a világháborúban küzdőknek és övéiknek kétszer hétezer példányban ingyen küldhetjük szét a vigasztaló imádságok könyvét. Szegény lelkészeinknek, özvegyeiknek és árváiknak évenkint 50.000 koronát oszthatunk ki nyugdíjalapunkból, a jótékony Boldáchy-alap megbecsülhetetlen segélyforrásaiból. A szegény egyház olajos korsóját Ferencz József bűvölő szavára annyiszor megtöltötték, hogy immár irodalmunk mivelésére is jutott belőle sok ezer korona. Amiért Kriza még csak reménykedett, a külső segedelem egész özönével jött meg, de a mieink áldozata minden képzeletet felül haladott. Ha nem is emlegetem a Mózes vesszejét, mely a sziklából forrást fakasztott, üdvözlöm a szerencsés főpásztort, ki a szenvedések pusztájából, a jóllét földjére vezérelhette nyáját.

Üdvözlöm a lelkipásztorok vezérét! Boldog lehet aki a kis Erdély szűk körén kívül immár el a Balaton partjáig kiterjesztette egyháza határait s oda vezért és szószólót küldhetett. Büszke lehet és legyen is büszke a próféták és apostolok mai seregére. Tudom, hogy némelykor nehéz gondjai voltak miattunk, mert azon aggódott, hogy az ifjú többet mer erejénél. Melyik apának nem voltak hasonló aggodalmai ? Ne aggassza a forrongó erő, még ha olykor ki is csap medréből. Elég a mesternek egyetlen szerető szava és a vihar lecsendesül.

Ez a Ielkészi kar a megkétszereződött sereget bátor és t rító szívvel vezeti. Az ők szavára nemcsak csatába mennek u