Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)
Jegyzőkönyv
14 nekünk ezen minket tápláló kenyeret még számos éven át, a mi, szeretetteid, kedves családod és az egész magyar társadalom javára. Tegnapelőtt az újságokból értesültünk, hogy Ő cs. és apostoli királyi felsége, 80-ik születés napod alkalmából neked kegyesen a Ferenc József-rend nagykeresztjét adományozta. Örömmel, büszkeséggel és hálával vesszük tudásul a felség ezen nagy kegyét, miután ezzel egyszersmind egyházunkat is megtisztelte és kívánjuk szeretett püspökünk, hogy azt hosszasan viselhesd ép erőben és egészségben. Dr. Boros György egyházi főjegyző üdvözlő beszéde, mialatt a jelenlevő lelkészi kar palástosan a főpásztor körül áll: Méltóságos és Főtisztelendő E. Főtanács! Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Szeretett Főpásztorunk! Nagy vihar volt! Feldúlt berkeinken enyhes, árnyas rejtek nem fogad! Szólott az anya fiaihoz: Hallgató ajakkal meddig ültök ? Három fiú válaszolt a hívó szóra: tied vagyok, tied hazám, szentegyházam, e szív, e lélek! Ép most hatvan éve történt. Elindult a három ifjú. Bejártak országot-világot, s mikor hazatértek, egyikből, a tüzesebbikből, lett építőmester. Szép, nagy házat épített az anya fiainak, a másikból, a bátrabból lett királyi szolga az ország nagy udvarában. Istenem, ha Marosi Gergely élne, és látná, hogy annál amit ő épített, mennyivel szebb és nagyobb épült azóta, örömében megrepedne a szíve szegénynek! Buzogány Áron büszkén számlálná össze azt a sok jó pénzt, melyet az ország nyújt iskoláinknak és így szólna: ehhez én tettem le a fundamentumot. A harmadik, a szelíd és a ki ékesen szóló vala, otthon maradott az anyai háznál és az Ur szolgálatára szánta életét, és őt kedvelte az Ur, megáldotta és megajándékozta a legszebb ajándékkal, mit csak az ő kiválasztottjának ad: hosszú élettel.
