Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1912. évi október hó 27-29-én napjain Kolozsvárt tartott gyűlésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1912)
Jegyzőkönyv
6 évről-évre egyh. főtanácsunk elébe kerülnek vagy itt koronként felmerülnek, kétségenkivűl nem egy van olyan, amely a legnagyobb figyelemre méltó s megvalósítása egyházunk érdekében állana, de hiányzik hozzá az erő: a pénz; ami nélkül a legszebb terv sem sokat ér; mert amint az írás is mondja: aki tornyot akar építeni, számlálja meg a pénzét. Olyan indítványt pedig nem igen látok, amely a módját is megmutatná a megvalósításnak. Ennek aztán még az a szomorú következése is van, hogy a központ, azaz: az E. K. Tanács, amely elsősorban van hivatva az indítványokat elbírálni s azokra nézve véleményt nyilvánítani, nem egyszer annak a gyanúsításnak van kitéve, hogy nem érzi. nem érti az egyház bajait s különösen a vidék indítványait számba sem veszi, figyelmére sem méltatja. Ne méltóztassanak nekem feltudni ezt a megjegyzést, de nekem igazán fáj, amikor ilyen gyanúsítások érik E. K. Tanácsunkat. Hát az igaz. hogy az E. K. Tanács egy indítványnál vagy kérésnél se csak a helyi vagy személyi érdeket, hanem az egyház általános érdekét tartja szem előtt s pzj e miatt koronként nyilvánosan is világgá bocsátott "gyanúsításoknál is szomorúbb dolog lenne, ha nem így járna el, ha az egyház közjava érdekében nem tudna fcljfílemelkedni a helyi s némelykor tisztán személyi érdekek felett, annyival inkább, mert amint már emlitém, anyagi gyarapodásunk mellett sem vagyunk abban a 'helyzetben, hogy a legfigyélemre méltóbb indítvány! is a magunkévá tegyük s a legjogosabb kérésnek is mindig eleget tegyünk. Lehet, hogy7 ez a felfogás nem modern s egyesek lói is tehetik magukat ezen. aminthogy sajnos - sokan túl is teszik s alig van korunknak ennél nagyobb betegsége; de testületeknek, amelyek nem évekre, hanem századokra számítanak, ha csakugyan megélni akarnak, nem szabad ezen liíltenniök magukat s ami kicsiny egyházunknak annál kevésbé szabad, mert eddig is a legnagyobb takarékossággal, okos gazdálkodással tartotta fenn magát, a jelen mellett soha sem felejtkezve meg a
