Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsa által, az egyház alapítója és első püspöke: Dávid Ferencz születésének négyszázadik évfordulója alkalmából, Kolozsvárt, 1910. augusztus hó 20. és 21-ik; Déván augusztus hó 23-ik napjain tartott Emlékzsinat rendkívüli üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1910)

Jegyzőkönyv

— 38 —

részét s gyakran fellegek is tornyosulnak elébe: szintúgy a hit világában, az Ur Jézusban támadt szellemi nap fénye is, még ma is, az emberiségnek csak egy kis részéhez jutott el s itt is már kezdetben a félreértésnek vagy szándékos félremagyarázásnak számtalan felhője homályositotta el azt, annyira, hogy tnár-már azon sötétségbejutottak vissza az emberek, a melyből a názárethi kivezetni igyekezett őket. De te, Uram sohasem hagytad magadat tanúbizonyság nélkül és hogy az igazság megcsufoltassék. Időről-időre támasztasz refoVmátorokat, a kik az Ur Jézus és az ő apostolai által hirdetett evangéliumi igazságokra mind tisztább fényt derítsenek s őrt álljanak a hit és lelkiismeret szabadsága mellett, mely legdrágább kincse az embernek.

Szerető szent Atyánk, Istenünk! egy ily reformátornak emlékét megünnepelni gyűltünk mi egybe ezúttal, születésének 400-dik évfordulója alkalmából s lelkűnknek szent örömével áldunk téged érette, a ki a hit és lelkiismeret szabadságának egyik nagyemlékű szószólója, a hitujitásnak egyik kiváló munkása volt hazánkban és a kinek egyházunk megalapítását is köszönhetjük. Mert tőle tanultuk meg mi téged csak egy személyben imádni, miként ezt az Ur Jézus is tévé. E tanáért őt elitélték ugyan s egyházunk is sok üldöztetésnek volt kitétetve, de a te kegyelmedből Uram, az üldöztetések között is nemcsak megtartattunk, hanem ma, miként ez ünnepély is tanúsítja, egyházunk iránt más egyházak is azzal a tisztelettel viseltetnek, amivel kölcsönösen tartozunk egymásnak, s vallásunk hazánk határain kiviil is mind több elismeréssel és rokonszenvvel találkozik; sőt hitsorsosaink is vannak a legmiveltebb népek között, a kik meglepő szép számban jöttek el a messzi távolból is, hogy ez emlékünnepélyben velünk részt vegyenek s annak jelentőségét részvétükkel emeljék.

Midőn mindezekért ismételten a legmélyebb hálával áldozunk neked, mennyei szent Atyánk, egy örök Istenünk, egyszersmind gyermeki bizalommal kérünk, terjeszd ki atyai gondviselésedet továbbra is kicsiny egyházunk felett s ne hagyj megszégyenülni reményünkben, a melylyel annak