Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsa által, az egyház alapítója és első püspöke: Dávid Ferencz születésének négyszázadik évfordulója alkalmából, Kolozsvárt, 1910. augusztus hó 20. és 21-ik; Déván augusztus hó 23-ik napjain tartott Emlékzsinat rendkívüli üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1910)
Jegyzőkönyv
— 39 — jövőjén csüngünk. E végett tégy minket is az igazság keresésében és hirdetésében oly fáradhatatlanokká és bátrakká, mint volt az Ur Jézus példáját követve az is, a kinek születésére ez emlékünnepélyt szenteljük. Mert ki merne azzal dicsekedni, tartozzék bármely egyházhoz, hogy ő már az igazság teljes ismeretében van, avagy nem inkább azt kell-e mondanunk az apostollal: „Nemhogy a czélt már elértem volna, hanem igyekszem azt elérni-1. Pedig ezt csak megközelítenünk sem lehet, ha vizsgálódásainkban bár a legbölcsebbek által századokkal ezelőtt megállapított hitformák akadályoznak is meg, ha szemet hunyunk és bedugjuk füleinket újabb meg újabb kijelentéseid előtt. Mert te ugyan magadban, Uram, változhatatlan vagy, de az emberek előtt szüntelen fogsz változni, azoknak miveltsége, felfogása, tisztább vagy homályosabb látása, nem egyszer önző érdekeik szerint. Ezért a hitre nézve mindig lesznek különbségek ezután is, de annak az országnak, a melyet az Ur Jézus akart megalapítani a földön és igy a keresztény vallásnak is, nem a hitformák szolgálnak alapjául, hanem a szeretet. Ezt tette ő annak központjául is, midőn a törvény és próféták öszszes írásait eme két parancsolatba foglalta egybe: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és minden erődből és szeressed felebarátodat, mint magadat. Tanítványainak is ismertető jeléül a szeretetet tette, ezt mondván: „Arról ismernek meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek“. Vajha azért a hit világában terjedő világosság növekedésével a szeretet melege is növekednék keblünkben. Vajha a szeretet vezetne mindnyájunkat az igazság keresésében és hirdetésében szintúgy, mint másnemű kötelességeink teljesítésében, a melyek családi és társadalmi, polgári és nemzeti életünkben reánk várakoznak. Mert csak úgy megy teljesedésbe, a miért mindennap imádkozunk, hogy jöjjön el a te országod. Erre segíts minket szeretetnek kimeríthetetlen kútfeje, mi édes Istenünk! a te szent lelkednek ereje által ez emlékünnepély által is. Szent fiad, az Ur jézus nevében, hallgass meg könyörgésünkben. Mi Atyánk stb.
