Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1909. évi augusztus hó 29-31. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1909)
Jegyzőkönyv
— 67 — vagy Anselmus, Angustinus, vagy Luther, vagy Dávid Ferencz theologiája, számos előadásnak lehet tárgya. Nyilvánvaló, hogy az ilyen részleteknek is ekkora méltatása attól függ, hogy a P. Intézet tudományosan, a tudomány magas színvonalán állva, foglalkozik-e feladatával, vagy kénytelen a körülményekhez alkalmazkodni és kénytelen főképpen a gyakorlati papnevelésre szorítkozni. Hacsak ez a föladata, akkor eltanitja a vizsga tárgyait olyan méretben, amilyenre ideje és ereje jut és többre nem áhítozik. Az egyházkörök közül a küküllői és duna-tiszamenti, a P. I. javaslatát fogadván el, a magasabbrendü álláspontra helyezkednek. A háromszéki és marosi körök öt tanszéket elégségesnek tartanak. A marosi azért, mert a héber és görög nyelvet facultative akarja taníttatni, a háromszéki azért, mert a tanárságot a kolozsvári papságtól függetleníteni akarja. Ezekre bizottságunk megjegyzi: a keleii nyelveknek facultative tanítása nem apasztja a tanári munkakört, csak az egyes tanulókét, mert ha 5 - 6 vagy 6-10 hallgató közül csak 2—3 is kívánja tanulni bármelyiket, tanárról gondoskodni kell. Ha a rendes szaktanároknak nem oszthatja be, kénytelen idegen embert bízni meg, mint történt az angol nyelvvel, amig nem volt kötelező. A P. I. Biz. tervében a 6 tanszék önálló egész tanárokkal van tervezve, amit a háromszéki kör — úgy látszik — nem igy gondolt. A keresztúri és aranyostordai kör 4 tanszéket elégségesnek tart. Az aranyostordai azért, mert a helyzettel számol, s ezt tartja megvalósíthatónak. A keresztúri azért, mert más tárgybeosztást kíván. E szerint a bibliai tárgyak csoportja egy tanszék keretében feldolgozható. Bizottságunk nem osztja ezt a nézetet, mert bár természetesnek látszik, hogy a tanár egyik évben az ó-, s másikban az uj-testamentomot tanítja, nem számol a terv (a keresztúri) azzal a nagyon fontos ténnyel, hogy a biblia teljesen uralja egész theologiánkat, annak minden gondolatát és, mondhatni, nyelvét is, s ama másikkal, hogy a keresztény theologia 5*
