Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt 1908-ik évi október hó 25-27-én tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1908)

Jegyzőkönyv

zilált hazai viszonyaink még ziláltabbakká téve s a mit szintén nem kellene figyelmen kívül hagyni azoknak, akik a vallás s ezzel az egyház és papság ellen már is szövetkeztek s újabb meg újabb támadásokat intéztek, ezzel a decretummal egy újabb s nem is a leggyengébb fegyver lesz a kezökbe adva.

Mindezeknek elgondolása indította É. K. Tanácsunkat arra, hogy figyelembe véve egyházköreinkből eziránt tett felterjesztéseket is, a „Ne temere“-ben foglalt más egyházakkal együtt a miénket is mélyen sértő rendelkezésének szánálására a kormányhoz, az országgyűléshez kérvénynyel járulni javasolja egyh. főtanácsunknak. Nem kétlem, hogy az a javaslat általános visszhangra is fog találni.

Szokatlanul ily hosszúra nyúlt megnyitó beszédemért szolgáljon mentségemül az, hogy lehetetlen volt hallgatással mellőznöm egy olyan decreturnot, mely, amint mondám, mélyen belevág egyházunk lelki életébe s országos törvények által biztosított jogviszonyaiba, szintúgy, mint szeretett hazánk családi, társadalmi felekezetközi életébe is s mindezeknek alapját megingatja. Hogy ezzel szemben minő kötelességek várnak különösen lelkész afiaira, minő lelkiismeretes odaadással kell gyakorolniok ez irányban is a Kúra pastoralist, arra itt most nem terjeszkedem ki. Keresni és találni fogok erre más alkalmat és módot. Mert a magam részéről kötelességemnek ismerem, minden lehetőt megtenni, hogy a decretummal egyházunkat fenyegető veszélyt necsak ellensúlyozzuk, hanem teljesen el is hárítsuk s amennyiben lehet még javunkra fordítsuk.

Záradékul azonban nem mulaszthatom el főpásztori lelkem teljességéből még egy intést és ezzel egy kérést intézni nemcsak egyh. főtanácsunk tagjaihoz, hanem ez úton egyházunk minden igaz hívéhez. Az egyetérértésre és összetartásra soha nagyobb szükségünk nem volt, mint most. Már múlt évi rendkívüli főtanácsunkon tartott megnyitó beszédemben reámutattam azokra a hullámokra,