Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt 1908-ik évi október hó 25-27-én tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1908)

Jegyzőkönyv

amelyek egyházunk kisded hajóját minden oldalról csapkodják. Úgy látszik, hogy ezek a hullámok nemhogy elsimulnának, hanem még inkább tornyosulnak. Erőre van tehát szükségünk, hogy ezeken a hullámokon szerencsésen átevezzünk mi is, mint áteveztek hitelődeink az őket íenyegetett hullámokon mindannyiszor. A legnagyobb erő pedig az együttérzés, az összetartás. Innen a különbnélkülönb nevek alatt alakuló újabb meg újabb szövetségek. Nem mondom, hogy alkossunk mi is egyet, hanem azt igenis óhajtom, hogy tekintsük egész egyházunkat egy szövetségnek. Teljesítse abban egyházunknak minden tagja, azt a kötelességet, amely állásából és munkaköréből kifolyólag reá néz ; teljesítse híven és lelkiismeretesen. Ne keresztezzük egymásnak útját s ne álljunk egymásnak útjába. Kevesen vagyunk, de kisebb sereggel is biztosabb a győzelem, ha abban rend és fegyelem van, mint bármely nagy táborral, ha abban mindenki vezér akar lenni, parancsokat szeret osztogatni, engedelmeskedni pedig senki sem tud, nem szeret; sőt egymás ellen guerilla-harcot folytatnak. „Minden ház, mely magában meghasonlik, elpusztul“, mondotta a nagy mester Ur Jézus. Ugyancsak ő mondotta: „aki engem követni akar, tagadja meg magát.“ Tegyük, oh tegyük a magunkévá ez intést és tanácsot s akkor Isten segedelmével a pokol kapúi sem vesznek rajtunk diadalt. Adja Isten, hogy úgy legyen. Ezzel a jelen évi egyházi főtanácsi gyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánitom.

Főtanács a figyelemmel meghallgatott szép beszéd hatása alatt a püspököt többszörösen megéljenzi s főgondnok mltsgs br. P. Horváth Kálmán ur indítványára a megnyitó beszédet a Jegyzőkönyvben teljes szövegében kinyomatni elrendeli.

2. Közszónok Kelemen Albert esperes buzgó imádságban Isten áldását kéri egyházunkra és főtanácsi működésünkre.