Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1903. évi augusztus hó 23-24-én Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1903)

Jegyzőkönyv

— 60 —

Tárgyalásban mindvégig szorosan megmarad tárgya mellett. Eszméit, gondolatait helyesen, logikai rendben sorakoztatja, csoportosítja s vonja le belőlük következtetéseit és a tanulságot. Irálya népies, könnyen érthető, de a mellett szép s ha nem is gazdag képekben és hasonlatokban, de a melyeket alkalmaz, azok mind hűn találók, a feladat czéljaira szolgálnak. Egyszóval: elmondásra alkalmas, hallgatóságra megnyerő szép pünkösti beszéd.

3. számúnak jeligéje : »Legyen elved, hited«. Tárgya nem alkalomszerű, irálya nem szabatos, nem világos mindenütt. bár egyik-másik bírálati megjegyzés szerint van e beszédben erő erős hittel van Írva és a hit erősítésére alkalmas.

A 4. számúnak jeligéje: »Szenvedj, de ne panaszkodj«. Ez a pályamű arányban a tbbbivel gyengének, sikertelennek mutatkozik. A kathedrára azonban nem mondható elveszettnek, jobbak hiányában előadható.

5. számúnak jeligéje: »História est magistra vitae«. Mintha csak most érke nénk ad fortissimum virum, azt a benyomást teszi az olvasóra ez a dolgozat egész addig a pontig, hol a szentlélek hatását a közéletben akarja kimutatni (II. r. 2-ik alpont.) Bevezetése erőteljes átlátszó, szép. Nem népies, de magával ragadó, mert találó képek váltják fel egymást. Tisztult ízlés, sok olvasottság, és czéltudatos törekvés minden mondátában (mondja egyik bíráló.) Széles körben mozgó, ihlett beszéd (mondja a másik.)

De van hibája is A dolgozat II. részének említett pontja az egész mű irányának éppen ellenkezőjét tárgyalja. Nem a szentlélek munkásságát tárgyalja közéletünkben, hanem annak hiányát ; éppen mintha valamely muzeurn vagy gyűjtemény látogatója nem a meglevő szép tárgyakat, műkincseket venné figyelembe és méltatásra, hanem csak a hiányzókat keresné. Hát bizony találhatott volna elég szép példát, ragyogó képet a szentlélek munkásságából mai közéletünkben is, csak vette volna figyelembe. Aztán előadása nem szónoki, inkább értekező. Legszebb részeit Eötvöstől es Szienkievicstől veszi. A népre, hallgatóságra nem mutat