Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1901. szeptember 22-25-én -án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1901)

Jegyzőkönyv

mozzanatait, melyekből mindenikünk, ki már idősebb, kivette a maga részét — mily öröm lehet és kell is hogy legyen az, midőn a bennünket ért megpróbáltatások véget érnek és nincs lelki szemeink előtt más, csak a múltnak egy felejthetetlen, bájos képe, melyet élőnkbe varázsol az emlékezet szárnyán a gondviselés.

Ily jubileumi nap körébe léptek be Önök is, mint egyházunk vezetői, méltóságos főgondnok, inéltóságos és főtisztelendő püspök ur most; midőn képzeletükben egy munkás, eredményekben gazdag élet múltjáról visszatekinthetnek a letelt huszonöt óv eseményeire és a teljesített kötelesség önérzetével elmondhatják: „Megtettem, mit tennem kellett.“

És ezen „kell“ szó magában foglalja mindazt, mit egy kötelességtudó, lelkiösmeretes elöljárótól megkívánhatnak azok, kik egyházi ügyeiknek legfőbb igazgatását az önök őrködő gondjaikra bízták.

Mert tekintsünk széjjel, vonjunk párhuzamot a huszonöt év előtti egyház állapota “között, midőn díszes állásukat 1876-ban a közbizalom meghívására elíoglalák és egyházunk mostani fejlődése között, mely haladott az idővel vagyoni és szellemi téren és megláthatja bárki, hogy a kifejtett munkának, buzgóságnak eredménye is volt, melynek jutalma az az öröm, mely keblünket jelen pillanatban áthatja.

Nem értük el azon ideális helyzetet, melyre törekedni kell, midőn a vagyoni állásban a szükséglet teljes fedezetet nyer, mig kulturális missziónk, a nevelés ügye a kor követelményeivel lépést tart, de legjobb akarattal, bölcs mérséklettel igyekeztek azt megközelíteni.

Ennél többet nem is lehet ez idő szerint kívánni, tekintve a nagy feladatot, mely előttünk volt és mostan is van, mert stagnatio az egyház életében — a midőn elmondhatnék: „immár eleget tettünk“ — nincsen Az egyház élete olyan, mint a szántóvető munkája, minden évben vet, hogy arathasson. Önök elkészítették a talajt a jó mag befogadására. A termést, az áldást Isten adja meg. Meg is adta.