Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1901. szeptember 22-25-én -án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1901)

Jegyzőkönyv

57

Jól kiképzett ifjak raját küldjük ki az élet útaira évenként s mig a vallásos és erkölcsös élet és hitelveink terjesztésére megteszszük az egyház feladatát, csak imént uyitánk meg a régi helyett egy új, minden kívánalomnak megfelelő főiskolát. Hogy ez igy van, az az önök előrelátó bölcs gondolkodásának élő, látható megnyilatkozása.

S most engedjék meg, hogy mindenikükhöz külön pár szót intézhessek.

Önhöz szólok előbb, méltóságos főgondnok ur, mint a kit előbb választottak meg.

Önnek élete a munkáé, a kötelesség teljesítéséé volt a család, a haza és egyház irányában, melyek mindenikének derekasan megfelelt. Mint a családfőt szerető gyermekek és unokák veszik körül, kiknek jövőjét gonddal ápolá és biztositá. Mint honfi egy megyének több évtizeden át szeretett főispánja, kit szeretetreméltó modoráért és igazságos eljárásáért, melylyel mindenkinek, a hol csak lehetett, használni kívánt, még az ellenzék is kedvelt; a ki igazgatta azon megyét általános megelégedésre olyan állásban, hol mióta azon helyet elhagyá, a visszavonás kitörése a különböző pártok között napirenden van; miután nincsen tapintatos kéz, mely a szenvedélyek meg-megujuló viharát lecsendesiteni és az irigység és személyes torzsalkodás méregfogának marását ártalmatlanná tenni tudná. Mint főgondnok hüszonöt éve egyházi ügyeinknek őre, gondozója és szerető ápolója, kihez bizalommal fordulhat egyházunk mindeu tagja, mert benne jó barátot és egyszersmind egyházunk érdekeinek hűséges védőjét találja. Három részre osztotta életének munkásságát és mindenik meg lehet elégedve azzal, mi részére jutott.

Meg is vagyunk elégedve, csak egyet óhajtunk, hogy még hosszú időn át mondhassuk megunkénak, mint nagyrabecsült, bölcs vezérünket!

S most mit szóljak hozzád, szeretett püspököm, édes főpásztorom, miben emeljem ki az egyház iránti