Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
II. Az iskoláról, építésekről és javításokról
— 27 — nyulólag feküsznek. S úgy vélem, hogy az emlitett iskolával határos telkeket az iskola kellett volna és kellene, hogy bírja. Kérdés? Honnan van tehát, hogy az iskolához közel két gyalog ut van, egyik az elébb emlitett hídon (a templom nyugoti végénél) keresztül a Varga-utczára; vagyis egyik ennek az utczának felső részébe vezet, másik az épület keleti végén a Közép-utczába, a hová a Sóspatakon levő egy másik pallón át lehet eljutni? Felelet: Az első gyalogátjáróra alkalmat adott: 1. Néhai Jó Mihály halastavának és telkének lakatlan volta, mely ma is (1774-ben) puszta. 2. A mindjárt említendő telken levő forrásnak és vizmedenczének létező használata. Ugyanis emlitett Jó Mihály ur örökösseinek és utódainak szívességéből az iskola ifjúsága azon forrás vizét használja emlékezetet meghaladó időtől fogva mai napig. Melynek vizét földalatti csatornán vezettettem le 1772-ben. Itt két dolgot jegyzek meg; az első ez: ha joga van mondott Jó Mihály utódainak a forrás ezen helyét kerítés által elkülöníteni és az azon átvivő ösvényt elzárni, akkor az iskolának is joga van azt az egész helyet elfoglalni, kertet állítani és az ösvényt elzárni. A mily igaz az első, épp oly igaz ez utóbbi is. Az ellenvetés ebben a dologban semmit sem érvén. A második ez: Ezen forrás használatát megelőző időben, honnan élt az ifjúság vízzel? nem tudom. Ez az állapot adott alkalmat, a piaczi templom elvétele után, az ekklézsia azon polgárainak, a kik az iskolán felül laktak, hogy ezen a hidon jöhettek a templomba. A más gyalog átjáróra pedig alkalmat adott a hagyomány szerint létezett iskola malmának elpusztulása. Itt is az ekklézsia polgárainak a fennebb emlitett kényelem kínálkozott. NB. 1. Mindkét esetnél figyelembe veendő az is, hogy azelőtt is, ma is, város-szerte olyan telkeken, melyeknek csak bizonyos része van elkerítve — utak vezetnek keresztül, de azért egy részök sem vész el.
