Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
VIII. A tanulók segélyezése, jutalmak
— 310 — való elénekléséből, egy ima és egy erkölcsi beszéd felolvasásából, melyet a nagyobb növendékek rendre felváltva teljesítenek. A beszédből kifolyólag az igazgató helyes olvasásra, értelmes előadásra, erkölcsös és vallásos életre inti a növendékeket, heti mulasztásaikat és hibáikat számbaveszi, a büntetéseket kiszabja s az iskolafőnökkel végrehajtatja. A bennlakási kedvezményben legelső helyen az unitárius vallásu tanulók részesülnek, de a mennyire a hely megengedi, részesittetnek abban mások is vallás és nemzetiségi különbség nélkül. A gimnázium visszaállításakor 5 szobát adtunk bennlakásra s azokat ruhaszekrényekkel és uj vaságyakkal láttuk el. 2. Magántanitás. Iskolánk szervezeténél fogva az egyenruhás (togatus) ifjaknak vagy deákoknak eleitől fogva kötelességük volt a magántanitás. Teljesítették is készséggel, mert az szép jövedelmet biztosított és sok szegény deáknak csak ez tette lehetővé a tanulást. A tanitva-tanulás, vagy a magántanitói Bell-Lancaster rendszer a felsőbb osztályú tanulókat anyagi segélyben részesítette, a kisebbeknek megkönnyítette a tanulást. Az E. K. Tanács kötelességévé tette a kolozsvári deákoknak (1840. körül), hogy gyakorolják magukat a latin beszédben, ellenkező esetben vagy megfosztatnak tanitvnnyaiktól, vagy nem kapnak. A tanítványokat vagyis a négy elemi és I. II. gimn. osztályú tanulókat az igazgató osztotta be a köztanitók és deákok között, mint magántanítványokat. Mindenik egyenruhás deák tartozott magántanitóságot elvállalni, megfordítva minden gyermek tartozott magántanitóhoz járni. A szegényebb tanítványok a privát tanítónak nem fizettek semmit, a többiek módjuk szerint egy évre 1-től 20 írtig vagy egész kosztot adtak. Legbecsesebb volt egy jó kosztos tanítvány, mert ennek tanításáért nemcsak hogy jó kosztot kapott a deák, hanem alkalma nyílt müveit úri csa-
