Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)

II. Az iskoláról, építésekről és javításokról

II. Az iskoláról, építésekről és javításokról.

Oly népes ekklézsia, mint a tordai, már kezdetben sem lehetett iskola nélkül, mert az unitáriusok minden időben és mindenhol kiváló barátai voltak a nevelésnek és oktatásnak. E hitvallás terjedése a felvilágosodás és műveltség terjedésével versenyt tartott, ahol e hitfelekezet tért foglalt városokban úgy, mint falvakban, mindenfelé iskolák keletkeztek, melyeket a hívek nagy áldozatokkal hoztak létre és tartottak fenn.1 Az unitárius hitfelekezet alakulása óta erkölcsi szoros kötelességének tartotta növendékei vallásos, erkölcsi és tudományos növeltetéséről gondoskodni; s mivel ezen önkénytes kötelességének gyakorlati nyilvánítására a hazai intézmények és törvények teljes szabadságot nyitottak, a tanítás és nevelés ügye hitfelekezetünk tagjainak minden időben szivén feküdt.2

János Zsigmond a nemzet tanítási és nevelésügye iránt is előszeretettel viseltetett. 1557. február 6-án a fejérvári országgyűlésen ily végzést hoztak: „Átlátván az ország Rendei, hogy az ifjúság közt a helyes tanítás elmulasztása miatt a barbárság mindinkább terjed, a közhaszon és az ország dísze meggondolásától indíttatva ő felségét kérik, hogy az üresen maradt zárdákat alakíttassa át gimnáziumokká vagy iskolákká, a melyekben az ifjúság tudós és nyelvekben jártas férfiaktól minden tudomány ágban ala-1 Orbán: Torda. 251. lap.

2 Magvető I. k. 251. lap.