Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)

II. Az iskoláról, építésekről és javításokról

— 10 —

posan tanittassék. ő felsége meg is engedte, hogy a kolozsvári és vásárhelyi zárdák közül egy-egy iskolává alakittassék.

Hogy az unitáriusoknak már keletkezésük első éveiben volt Tordán iskolájuk, azt igazolja János Zsigmondnak 1557. junius 1-én Tordán kiadott azon rendelete, melyben meghagyja, hogy a tordai lelkésznek és iskolamesternek (rector) a dézsma negyedét kiszolgáltassák.

Az első iskola minden valószínűség szerint a birtokukba került piaci nagy templom közelében, vagy az azzal szemben levő parochialis telken volt elhelyezve, később arra a helyre építtették, hol ma az unitárius templom van. Ez, amint a templom délre néző falában ma is látható feliratos kő mutatja, 1589-ben épült fel. A felirat ez: Judice Nicoleo Pogány Opus hoc in laudem et glóriám nominis Dei el emolumentum stúdiósáé Juventutis erigebt MDLXXXIX.

De hogy azelőtt is lehetett az unitáriusoknak Tordán iskolájuk, erre nézve Kénosi Tősér János rector, ki az iskola meglevő Matriculái közül a legrégibbet 1746. nyarán kezdette vezetni, igen valószínű hozzávetést állít fel. Hivatkozva ugyanis arra, hogy már 1578-ban oly virágzó ekklézsiájuk volt Tordán az unitáriusoknak, hogy ez év márczius havában itt már zsinatot tartottak,1 a melyben, mint Blandrata Györgynek Gyulafehérvárról, 1578. augusztus 3-án Palaeologus Jakabhoz küldött leveléből megtetszik, 322 pap vett részt; ez alapon hiszi, hogy kételkedni nem lehet, miszerint már a mondott 1589. év előtt is volt az unitáriusoknak itt iskolájuk.

Mielőtt azonban tovább mennénk engedjük meg, hogy Kénosi rector, ki ezen iskola történelmének megírásában úttörő volt, az általa kezdeményezett matriculában maga

1 Dávid Ferencz 1578. tavaszán döntő nagy mérkőzésre, egy országos zsinatra hívja össze híveit az akkor még gazdag nemes Torda városában. Itt élte akkor tudós, csendes életét Bogáthi Fazakas Miklós, Erdély legnagyobb költője, ki Palaeolognak megírja később Dávidnak itt kezdődő bukása igaz történetét. Kanyaró: Magvető XLI. 257.