Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
Előszó - I. Bevezetés
— 3 mást tette s az egész udvarra úgyszólván átalakitólag hatott. Egy év nem telt el s Blandrata már birta a fejedelem bizalmát. A helyzet gyökeresen megváltozott, a mit a tények sora igazol. Tordának jutott osztályrészül az a dicsőség, hogy falai között és piaci nagy templomában tartatott 1557-ben az az országgyűlés, mely Európában legelőször mondta ki a vallás és lelkiismeret szabadságát és törvénybe iktatta, hogy mindenki azt a hitet követheti (a róm. kath. és ág. ev. közül), a melyet akar, akár a régi, akár az uj szertartásokkal, csakhogy az uj hit követői a réginek követőit ne háborgassák. 1563. junius 6-án a Tordán tartott országgyűlés ily végzést hozott: Mivel mind a két vallást (ágost. ev., ev. ref.) követő székely urak közt különböző vélekedések támadtak, miből sok rossz következhetik: az ország rendei meghatározzák, hogy mindenkinek szabad legyen azt a vallást és hitet követni, a melyik tetszik, s mindenik a maga vallásán lévő papot tarthasson és a szentségek kiszolgáltatását mindenik végezze szabadon. Ki őket megháboritja, hivassék meg a fejedelem elé s büntetődjék bűne szerint. 1564-ben Alesius helyébe Dávid Ferencz lön a fejedelem udvari papjává, később a Kálvin urvacsorai tanát valló magyar eklézsiák superintendensévé; megelőzőleg a magyar lutheránus eklézsiák superintendense is volt. Tizenegy évi üldözés és folyvást megújuló küzdés után a Kálvint követők diadalmaskodtak. 1564-ben junius 4-én a tordai országgyűlésen vallásuk a róm. kath. és evang. lutheránus vallással János Zsigmond birodalmában egyenjoguvá lett; mindkét protestáns felekezet saját püspököt, önállást és külön egyházi igazgatást nyervén. A reformátiónak mindjárt a kezdetén, az urvacsorai tan mellett, azzal csaknem egyszerre, minden müveit népnél a legkiválóbb emléket s a legnemesebb sziveket az urvacsorai kérdésnél egy magasabb értékű eszme ragadta meg: az isten lényi és személyi egységének eszméje, a 1*
