Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
70 szobát kőből felépít. Aztán felvonulnak a homoróávidéki községek: Almás, Karácsonyfalva, Oklánd, Keményfalva, Abásfalva égetik a meszet, a többi eklézsiák a szállítást vállalják. A keresztúri járásból minden ökrös-gazda — ideértve a más vallásúakat is — 1—1 szekér követ ad. Azok a községek, melyeknek csererdejük van, adják a 6 öles cserfagerendákat, Zetelaka és a két Oláhfalu az állásdeszkákat, a torockóiak a vasat. Mihály János királybíró, inspector curator szarva és keze távolabbi egyházkörökbe is elér. Az ő vezérlete alatt lelkesen és csüggedést nem ismerve működnek az inspector curatorok, esperesek és vallásközönségük minden tagja. Az építkezésnél a főszerep Koronka József igazgatóé volt, aki tanított is, épített is. Az esperesné és a köri papnék rendre Keresztúrra jöttek, kenyeret sütöttek a munkásoknak s az élelmiszereket kiosztották. Az eklézsiák napszámosokat állítottak. Mikor a napszámosok későn jöttek, vagy elmaradtak, a diákok álltak munkába nyolcas csoportonként úgy, hogy hét csoport tanult, egy csoport épített. E második építkezés alkalmával készült a régi épület első fele, földszinten és emeleten összesen 13 szobával. Mihály János és Koronka igazgató lelkes munkatársai voltak e korszakban Kelemen Beniám és Koncz Márton esperesek. Amint tovább pergetjük történeti filmünket, az építés harmadik korszakában, 1867—1876 között, ugyanolyan szép jeleneteket, szorgos kalákamunkákat látunk új vezérekkel, új névtelen hősökkel. Ekkor Mihály János vezetőszerepét Daniel Gábor főkirálybíró tölti be, Koronka József helyén pedig Marosi Gergely igazgató fáradozik; Koncz Márton és Kelemen Beniám helyén meg Arkosi Dénes esperes buzgólkodik. A tanulva építő diákság most is ott van, csak más nemzedék nőtt a régiek helyébe. Ök építik 8 év alatt a régi épület hátulsó felét, megint csak abból a forrásból, melyből elődeik is építettek: a hívek és a székely nép áldozatkészségéből. Daniel Gábor kérő szavára újból készséggel segíti az iskolaépítést a m.ás vallású székelység is: Zetelaka, Oroszhegy, Bogárfalva, Oláhfalu adják a szükséges faanyagot azzal a szíves üzenettel, hogy szerencséjüknek tartják, ha a közmívelődés érdekében azt a csekély áldozatot hozhatják. Vallásközönségünk színe-java szívvel-lélekkel a keresztúri gimnázium gyarapodása mellé áll. Bizonyság erre Jakab Elek történettudósunknak Dániel Gáborhoz 1868 március 10-én írt levele, melyben így nyilatkozik: „Vallásunknak, bár életmagva máshol fogamzott meg, de végelemzésben életgyökerei itt vannak: erős eklézsiák, nagy falvak, magukat jól bíró száz meg száz székely ősnemzetség, értelmes papság, sok hűn érző tisztviselő és birtokos képezik a mi vallásunk híveinek itt a Székelyföldön zömét és megingathatatlanul erős alapját. Itt van a mi vallásunk igazán otthon, az ő természetes földében.' Itt kell magunkat eklézsiák, templomok, iskolák alapítása és fenntartása által erősítenünk, itt életképességünket kifejtenünk. Egy tiszta szabadelvű vallásban s egy ezeréves dicső nemzetségben egyesülő oly valláserkölcsi testületet, mint aminő a miénk,
