Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
71 egyetértve célban és eszközben, egyesítve szellemi és anyagi erejét, bizonyára képes lesz nemes szándékát valósítani s általa mind a maga vallási, mind nemzeti küldetése reá eső részét sikerrel teljesíteni! Való, hogy mi nem tudunk ezreket adni; híveink között nagy uradalmakat birók nincsenek. Alapítványainkat is elvették inkább a fejedelmek, mintsem adtak volna. De van annyija ezer meg ezer unitáriusnak, amiből sorsához képest él; van hü székely nemzeti és unitárius érzés szívében, mely bizonyára örömmel fog juttatni filléreiből, vagy búzája és törökbúzájából, annak az intézetnek felépítésére, melyben ő, apja, nagyapja és régi ősei nevelkedtek s tanultak, valamint jövőben is fiai és unokái nevelkedni fognak!“ Dániel Gábor meg így válaszol Jakab Eleknek: „A székelykeresztúri tanodának szép jövője van! Eli kell, hogy következzék ennek továbbefejlődése is, melyet a székely unitárius nép és ezen tanoda környéke igényel!“ De a vezérek minden lelkesedése és fáradozása mellett is mármár elakadt volna az épület befejezése és lesimítása, ha Kovács János kolozsvári tanár nem nyerte volna meg 1875-ben Fretwel János angol hitrokonunkat, hogy az angol-amerikai unitáriusoktól 200 font sterling segélyt gyűjtsön az építés befejezésére. Ez a segítség annak a tiszteletnek és rokonszenvnek volt az eredménye, melyet az iskola egykori jeles növendéke, Kriza püspök érdemelt ki az angolamerikai unitáriusoknál. így levele, amint Sándor János írja, a keresztúri gimnázium találkozóhelye az amerikai, az angol és a székely áldozatkészségnek! Ekkor jelenik meg Orbán Balázs dicső alakja is iskolánk történetében, 500 forint alapítványt tévén iskolánkhoz 1876-ban, a következő indokolással. „Mi, a szegény, kopár hegyek közé szorított, az ország szívétől távol eső székelyek, mint minden, úgy a nevelés terén is háttérbe szorultunk, itt is, mint egyebekben az önsegélyre vagyunk utalva; azért én csekély alapítványomat egy székely tanodához, imádott szülőföldemnek egy olyan tanintézetéhez küldöm, melyben nagyon sok szegény tanuló van, s mely egy kis számú felekezet túlfeszített áldozatkészségéből merített léteit s annak köszönheti folytonos fejlődését, attól várja jövendőjének biztosítását. Ez a székelykeresztúri unitárius gimnázium, mely egy sűrű népességű vidék egyedüli iskoláját képezi, s melyben leginkább szegény falusi nép fiai küzdenek az önfenntartás és a kiképeztetés nyomorával. Az ilyeneknél néha csekélynek tetsző segély is jótékonyan hat, miért alapítványomat ösztöndíj alakjában ez intézettel kapcsolom össze“. Még két alapítványt tesz később. Egyiket a VI. osztály felállítása érdekében; másik 4000 forintos alapítványát végrendeletébe iktatja. Végrendeletében ismét úgy nyilatkozik, hogy a székelykeresztúri gimnáziumnak tett, alapítványánál székely nemzete iránti ézeretete irányadó, mert a népnevelés előmozdítása által kívánja a székely népet a hazafiasságban megedzeni.
