Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
A székelykeresztúri unitárius „Br. Orbán Balázs“ gimnázium 150 éve. Irta és előadta: Péter Lajos, tb. gimn. igazgató. Zsolt. 12S. r. 22, 23, 24. v. „A kö, melyet az építők megvetettek, szegletkővé lett! Az űrtói lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt. Ez a nap az, amelyet az Űr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!“ Van a világirodalomnak egy gyönyörű szép mesegyűjteménye: „Az ezeregyéjszaka regéi“, melyeknek szépségében millió, meg millió gyermek gyönyörködik a világon. De ismerek én ennél egy tanulságosabb és igazabb, s éppen ezért százszor szebb történetet, a mi Alma Materünknek, a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumnak a történetét1 Van .azonban egy nagy hasonlóság a kettő között. A mesék hősnője, Seherezádé ezeregyéj mesélgetéseivel nyer kegyelmet az életre; a mi Alma Materünk meg 150 esztendő kitartó küzdelmeivel nyeri meg az örök életet. Valóban, hősi küzdelmek sorozata ennek az iskolának 150 esztendős története ,amely — merem mondani, — nemcsak egy székely iskolának egyszerű története, hanem magának a székely életnek, a székely történelemnek egy megható és tanulságos darabja. Maga az elindulás, az iskola-alapítás is igazi merész, székely vállalkozás volt! Ki is hallott ilyet, egy fillér nélkül, közadakozás reményében alapítani iskolát és csupán kaláka-módra fogni építéshez? Pedig így volt, így történt! És ahogyan indult az alapítás, úgy történt az iskola kifejlesztése és megtartása is 150 éven keresztül. E 150 esztendőből száznak a történetét néhai való jó Sándor János millenáris műve beszéli el; az utolsó negyven év küzdelmeit pedig a már szintén néhai Gálfalvi Samu drága barátom rajzolta meg híven „140 év“ című, megható könyvében. Ezeket a nagyszerű műveket némileg kiegészítik és tovább viszik egészen a bécsi döntésig az én szerény írásaim: a „Véndiákalbum“ és a „Gimnázium rövid története“. Ezeknek a műveknek a nyomán kísérlem meg ünneplő Közönségünk szemei előtt megvillantani és úgy filmszerűleg lepergetni a 150 esztendő történetét, a küzdelmek hős vezéreit és ismeret