Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
5. A porszemekből így lön sziklavár: S amint letűnnek lomha századok, Az ősi lélek — egymagára bár — Őrt áll fölötte, mint a csillagok.. . Könnyek között is újra fölragyog: Kopott ruháját nyomba fölcseréli, S a múlt keservét míglen elmeséli, Csak száll tovább a rettentő tusára, Áldást borítva szent magyar Hazánkra! 6. A holt betűkre vár a nagy talány, Fakad nyomába számtalan csoda: Ki fejti meg? ... a puszta tudomány? Hol itt az alfa? . .. hol az omega? ... — A kezdet és vég — Isten egymaga. A mester is még — halkan esedezve — Borúi a zúgó, zajgó Végtelenbe ... Hív szolga volt. Boldog, ha hallja végre: „Menj be a Te Uradnak örömébe!“ 7. Az Ürn,ak áldó, nagy kegyelme int, Jutalmat ád Ő érdemünk felett: S míg egybefolynak öröm-könnyeink, Köszönti ezt a ritka ünnepet Zarándok-útján égi Szeretet. .. — Oh, jertek, jertek fényes csarnokába: Nincs itt szegény, ah nincs apátián árva. Hálát rebegve zengi szívünk, ajkunk: „Irgalmas Isten, könyörülj mirajtunk!“ 8. E szent falak közt otthonára lel A bérces Erdély minden hű fia: Ki társival nemes versenyre kel, Itt boldogul: nem kell pirulnia, Mert óvja — védi ősök virtusa. És gyámkodása kit-kit fölemelve, Soh’sem kutatja: mi a hite-nyelve . . . — Állj hát örökkön, drága házi Oltár, Dicsérje lángod mind-megannyi zsoltár!
