Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

III. Emlékünnepély

ÓDA.

Irta: Józan Miklós, unitárius püspök.

1. E szent íalak közt álmodozva jár Az elmerengő, játszi képzelet:

És ót és újat mind magába zár,

Mint óceán az úszó szigetet,

Mint anyaszív a hősi gyermeket.

S bár reng-borong a tengerek dagálya És zúg-dübörg a milliók csatája,

Hogy hír-dicsőség gyászpalástot öltsön:

Az Űr kegyelme nyugszik itt a bölcsőn!

2. Egymás után a rajzó nemzedék,

Itt méhe-módra gyűjti kincseit,

S a két hazába szórva) szerteszét,

Komoly tudásba olvad át a hit:

És elfelejti bús siralmait,

Hogy volt idő a zord próféciára:

,,Elvész a nép, ha nincsen tudománya!“. .. — Varázsütésre ... rendületlen állnak Pillérei a Múzsák csarnokának.

3. Most altató-dal méla hangja kél Székely anyáknak áldott ajakán,

S ringatja lágyan a hűs esti szél Az égbenyúló, büszke Hargitán

És százezernyi csöndes kis tanyán.

Majd zúg az erdő... fái megremegnek:

Szép szál sudárfák mind a völgybe mennek, Mind ott sürög, mind, hozza áldozatját, Tetőzve-áldva szívek Pantheonját.

4. Az özvegyasszony két fillére tán Csak bibliánkban csillog ékesen?

Az hinti fényét a nagy éjszakán Reád, imádott, árva nemzetem!

Sorsod megírva rég ... az égbe fenn .. . Hát nem hiába hullt a sok verejték!

Hisz jobbjaink is jó előre sejték:

Az Alma, Matert annyi kis diákja Mint egy talizmánt kebelére zárja.