Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
II. Istentisztelet
58 vagy közvetlenül mindannyiunk élete be van írva. Simogasd meg a régi vagy az új intézet falát, s menten kibomlik alóla egy dal, ,a magunk ifjúságának sokszor megsíratott s talán, talán soha vissza nem hozható, boldog dala. Simogasd meg a falakat s menten előbukkan egy színes freskó, oh, nem egy közönséges kép, hanem templomba falazott freskó, amelyen szép ifjúságod 4, 6, vagy 8 esztendeje van megrajzolva nagyon megható, nagyon meleg színekkel. Láthatod magad, amint kitárult az öreg lelkész-lak ,a kicsi mester-ház, vagy a tulipános székely kapu s te elindultál és ideérkeztél fényes kocsin, zörgő szekéren, vagy gyalog, átalvetővel. Még érzed anyád forró könnyeit arcodon, — apád, mélyen a szemébe húzta a kalapot, mert búcsúzáskor titkolni akarta a könnyeit, — s te elfogódott szívvel egy új világ polgára lettél. Itt tanultad meg először alapigénk örök igazságát játékban, sportban, tanulásban és magaviseletben, hogy „... nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben“. Innen vitted el, mint intelmet és testamentumot s ide visszahoztad, mint élettapasztalatot, mint féltveőrzött kincsedet. Visszahoztad, hogy megszentelje a múlt. * Testvéreim! a múltba tekintünk vissza, tehát emlékezünk A múltnak azonban jelene és jövője van, az emlékezés reményt, próféciát rejt magában. 150 év vájjon mire tanít, vájjon mit ígér? Egész nemzeti életünk a nagy álmok és eszmék igézete alatt áll. Sokat beszélünk keresztény összefogásról, népi megújhodásról, örök emberségről. Szivárványhid készül Pannonhalma és Debrecen között, hogy összekösse az évszázados szakadékokat, hitvalló magyar és magyar között. Minden ilyen szent szándék boldog örömmel tölt el, mert közelebb visz az Istenországához, de félős, hogy sok ebben a jól megrendezett külsőség és beszéd, több, mint az elszánt akarat és erő. Az egység megteremtésére, a felekezeti összefogásra Keresztúr más példát mutatott. 150 éven át a legzavartalanabb keresztény egység szelleme élt e falak között. Magunk vagyunk a tanúi, hogy iskolatársainkról, kikkel nem egy osztályban jártunk, gyakran nem tudtuk, hogy melyik felekezethez tartoznak. Csak egyet tudtunk, hittünk és éltünk; azt, hogy magyarok vagyunk. S ezt a szellemet szent vallásunk örök mélységeiből merítettük, mert unitárius küldetésünk volt e földön; áthidalni az ellentéteket, összefogni a széthúzó erőket, teremteni és újra teremteni, gyakran önfeláldozásunk árán, valami feloldó, szent, nagy magyar harmóniát. Keresztúr hősi példája útat mutatott és mutat arra nézve, hogy milyen lehet az a keresztény egység, felekezeti összeborulás, ahol egyetlen erő uralkodik: a szeretet, örüljünk hát és vigadozzunk mi, akik részesei voltunk és lehetünk ez erőnek s melegséggel telten sugározzuk szét ezt a szellemet! Mert más lesz, lényegesen más a mi egész életünk, ha a „nagy magyar éjben picike tűzként“ Keresztúr szelleme virraszt középiskoláink ifjúságának még érintetlen, kibomló lelke felett, rém beszédben, hanem erőben! \
