Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
II. Istentisztelet
57 ható ének a lélek erejéről. Lapozd fel ez intézet történetét s minden egyes lapon beteljesedve látod alapigénk igazságát: „ .. . nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben“. A múzsák, erények és a tiszta Isten-hit hajlék# ez erő forrásából táplálkozott és ezt az erőt táplálta mind e napig. 150 év történetének minden nagyobb elindulása alapigénk igazságát ütemezi. Az első csendes beharangozás, a szerény és bizonytalan lépések, Szabó Sámuel igazgató sokoldalú keserű harca, a düledező faépítmény kijózanítólag emlékeztet, hogy „ ... nem beszédben áll az Istenországa, hanem erőben“. Azonban a lesújtó példa nem marad hatás nélkül s az alkotni vágyás gondolata győz a romlás felett. A második elindulás új kőépületet eredményez. E megmozdulásba a föld, a nép és Isten szíve dobban bélé. S ettől a boldog perctől nem szakad el egymástól soha. A Székelyföld fát, meszet, követ ád, a nép lelkes munkát s Isten áldással aranyozza be az épületet. E szent frigy pozitív tartalommal tölti meg alapigénket, mely tartalom az új épület homlokára feszül, hogy mindenki lássa és értse: „... nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben“ És kérdezem tőletek Testvéreim, van-e magasztosabb, megszentelőbb erő, mint az együttalkotó lélek csodás ereje? A harmadik és negyedik elindulás a régi épület kibővítését, majd az új felépítését szolgálja. Történelmi pillanatok sorozata filmszerűleg pereg. Az első impozáns közgyűléstől az új épület kapunyitásáig a. fejlődés gondolatának sodró hatása alatt áll, nemcsak az unitárius, hanem az egész székely közvélemény. Fundamentum vettetett, melyen az emberi méltóság s az Istenben vetett hit és bizalom építi a magyar jövőt. Az Alma Mater belépik a magyarság és tiszta kereszténység örök eszméinek szolgálatába. Ezután már Isten szemével nézi a változó dolgokat. Háborút és békét, a 22 éves rabságot, a leépítés mártír küzdelmét alapigénk igazságában szemléli és éli meg. Intő jelként emlékeztet, hogy „ ... nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben“. És ismét kérdezem tőletek Testvéreim, van-e biztatóbb, de egyben elkötelezőbb erő, mint örök fundamentumokon építeni? A nagy elindulások útját a jóltevő lelkek csillagai szórják be. Amikor el-el borul az ég az Alma Mater felett, égtájainkon kigyul egy-egy csillag, hirdetvén, hogy „nem fajult el még a székely vér“, nem hamvadt el a szív oltártüze, de megújult az áldozati láng, Isten lángralobbantott egy-egy nagy székely lelket, hogy kiáradjon onnan a közösségi érzés szent forróságával az áldozathozatal ereje. 150 év folyamán így fonódott egybe a székely fák és kövek zsoltára a nép áldozatával és Isten áldásával hősi eposszá, az erő énekévé. Hallgatom e dalt, olvasom a szöveget, — oh, nincs benne könnyű zene, könnyű élet, — harmatos szemmel és harmatos szívvel mindjobban belefeledkezem, mert egy kicsit önmagunkra ismerek benne. Csodálatos, de úgy van Testvéreim! e hősi énekbe közvetve
