Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

II. Istentisztelet

Az erő éneke és próféciája.

— Szabadtéri istentiszteleten elmondott egyházi beszéd. — Elmondta: Símén Dániel, teológiai tanár.

Alapige: Kor. I. Levél IV. 20; „...nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben“.

Mondják, hogy nincs szónokibb faj a magyarnál. Nem tudni miért, de valami ősi, kibeszélő vágy él a lelkében, amely gyakran színes, tüzes, mámoros szónoklása hevíti. Lehet, hogy a sorsa okozza ezt, mely évezredek óta fogvatartja, leköti sok szép álmát, tervét, lendülő akaratát, robbanásig feszülő életenergiáit, — lehet, hogy sok nagy elindulásának csonkán maradt eredménye és fájdalma gyötri, — lehet, hogy a lélek mélysége hullámzik benne szakadatlanúl, lehet, hogy a csillagok fénylő vagy sáppadt ragyogása, földjének varázsa izgatja beszédre, mint csalogányt a csalit rejtelme. A sok legenda, ballada és zsoltár ős, nagy titkokról árulkodik, de a maga egészében nem fedi fel az igazságot s mi szent bizonyossággal csak annyit mondhatunk, hogy a magyar ember szeret és tud beszélni. Életének tetemes részét színes szavakban éli ki s talán ez okozza, hogy egetverő lelkesedése gyakran ellobban, mint a szalmaláng, mert jól állapítja meg az apostol: „ .. . nem beszédben áll az Istennek országa“.

Elismerjük, hogy a szónak néha sors- és történelemformáló hatalma van, de a szó egymagában csak jelkép, jelképe annak, hogy mögötte és benne feszül, hullámzik valami. Kossuth beszéde tárogató volt az Isten kezében, Petőfié lira és lángostor, Széchenyié önmagunkra döbbenésünk akarata, de mindezek mögött ott vibrált egy sok százados „bú, amelyet nem lehet sem eltitkolni, sem bevallani“, bennük lobogott sok-sok millió magyar szív izzó hevülete és boldogabb életet sóvárgó vágya... A beszéd csak fényes, vagy patinás kehely, tartalommal az erő mustja tölti meg. A beszéd csak part, mely között a tenger mélye húzódik meg titokzatosan, vagy zúgás, mely az erdő vadonjából szakad ki. A beszéd egymagában csak üres forma, ha erővel nem párosul. Ezért mondja az apostol: „. .. nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben“.

A röghöz simuló eszményi valóság, melyben gondolatok és tettek magvai. csíráznak, a megtestesült szépség, jóság és igazság, a fogai-