Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

II. Istentisztelet

I M A.

Elmondotta: Pál Dénes lelkész, főrendiházi tag.

Együttérző gyermekeid hálafohásza emelkedik Hozzád ez ünnepélyes pillanatban, édes jó Atyánk, Istenünk! Testvéri és baráti együttérzésünk mély áhítatában, a 150 éves Alma Materünk ölelő karjaiban Tégedet imádunk. Különféle emlékeinkben, a gyermeki és édesanyai szeretet együttérzésének forró hevületében Tégedet dicsőítünk. Neked köszönünk mindent, amivel birunk és neked köszönjük, hogy ma a Te nagy nevednek dicséretében együtt vagyunk.

Együtt vagyunk tanárok és tanulók, öregek és ifjak, rokonok és barátok, vallásosok és hazafiak, jótevők és hálások, nagyok és erősek, mindannyian együttérző testvérek, hogy hálás érzelmekkel, alázatos tisztelettel boruljunk le a mi lelki édesanyánk lábainál, fennállásának 150 éves évfordulója alkalmából és e határkőnél az ő nevében találkozzunk.

Talán, ha a tovatűnő idő szárnysuhogásában, némán, szótlanul, legmélyebb csendben hallgatnék a 150 éves iskolánk történetét, — akkor lenne legméltóbb e pillanathoz a mi áhitatunk. Hiszen szavakban kifejezni eléggé nem — inkább érezni, átérezni tudjuk e fölemelő pillanat magasztosságát.

Ez a pillanat az, melyben lelkünk visszaszáll a múltba s a régi fénynél gyújt új szövétneket. Ez az együttlét, melyben a jótevő lelkek lámpatornyánál örök fényben tündököl előttünk gondviselő lelkednek mérhetetlen gazdagsága, fölemel, bátorít, megerősít minket a mindennapi élet küzdelmeivel szemben. Azok a szivek és lelkek, melyek most előttünk sorozatos jótettekben tündökölnek, mind, mind a Te jóságos lelkednek kisugárzásai, életünk megmaradásának kiapadhatatlan kútforrásai.

Éppen ezért intézetünk fennállásának 150 éves határkövénél áhitatos érzelmekkel elismerjük, hogy végtelen szeretetednek ama szikrája, melyet az emberi kebelbe alkottál, szívünket fölmelegíti, valahányszor iskolánk történetébe és a mi kedves gyermekkori emlékeinkbe elmerülve, együtt vagyunk. Mélyen érezzük és hálával elismerjük, hogy a Te lelked vezérelt, a Te akaratod erősített, a Te segítséged támogatott akkor is, mikor kisebbségi életünk nehéz megpróbáló napjaiban a sokszor halálraítélt lelkianyánk támogatására gyermeki érzelmeink fellángoló szeretetével, áldozatos lélekkel