Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VI. Didaktikai munka, nevelés
Egyesületének, a Magyar Iparművészeti Társulatnak s a székelykeresztúri Pedagógia Körnek tagja. Tanít számtant, mértani, szépírást, tornát, játékot — heti 22 órában, a III. osztály főnöke, a rajz-, tomaszertárak és régiségtárak őre, a játékdélutánok vezetője. Pap Mózes igazgató, a Dél-Magyarországi Közművelődési Egyesület, az Országos Középiskolai Tanáregyesület, a Klassica Filológiai Társaság tagja, a székelykeresztúri Dávid Ferenc fiókegylet, a helybeli Műkedvelő Társulat és a Polgári Zenekar elnöke, városi képviselőtestületi és vármegyei törvényhatósági tag. Heti óraszáma 11 (latin IV., VI. oszt.). Ezen megbízatások mellett nagyon sok tanárnak több tudományos munkája jelent meg önálló kötet formájában vagy különböző lapokban közölve. Nagy reményekkel indult a gimnázium az 1914/1915-ös tanévnek: beindul a VII. osztály, új hajlékba költözhet az intézet. Sajnos a világháború kitörése sok számítást keresztülhúzott, az iskola kiesett az érdeklődés középpontjából, elmaradt az oly nagyon várt új épület avatóünnepsége. Készen álltak a régi épület termeinek a kiürítésére, de a háború okozta nehézségek núatt csak november elejére sikerült beköltözni az új épületbe. A VII. osztály felállítása meg kellett volna növelje a tantestület számát, de a háborús körülmények ezt nem engedték meg. Új tanárokat alkalmaztak: dr. Borbély Ferenc, helyettes, dr. Lengyel Árpád, egészségtan és Lukácsi Sándor óraadó tanári minőségben. Az első mozgósításkor behívták katonai szolgálatra Gálfalvi Sámuel és Péter Lajos rendes tanárokat. Dr. Szolga Ferencet négyszer szólították be, végül, az intézet nyereségeként, véglegesen szabadságolták. A besorozott Nagy Lajos, Lőriczy Géza rendes, Borbély Ferenc helyettes tanárokat, Lukácsi Sándor óraadó tanárt és intemátusi felügyelőt az 1914/1915-ös tanévben, szolgálati érdekből, a katonai szolgálat alól felmentették. A VII. osztály beállítása érdekében a tanárok vállalták 2-2 óra tartását díjazás nélkül — ahogy az előbbi fejezetben említettük —, most a háború okozta nehézségek miatt a heti órakötelezettség még növekedett, heti 24 órára, de volt aki 25 vagy 27 órát tanított, az igazgató pedig 15-öt, 1918-ban pedij 20 órát. A tanórákon kívül a katonatanulóknak, 3 részben, tanfolyamot szerveztek: február 1 — március 8, április 2 — április 27, május 1 — május 27 között. Ez az 1918/1919-es tanévben 141 többletórát jelentett. Egyes tanárok 3—4 órával hetente besegítettek a tanítóképzőbe, vagy arra is vállalkoztak, hogy szakjuktól eltérő tárgyat is taníthassanak (nyelvszakos fizikát, matematikus németet és éneket, természetrajz szakos számtant, magyar—latin szakos tornát). így sikerült a hiányos tanári létszám és megnövekedett óraszám mellet is minden tantárgyat a tantervben előírt óraszámban tanítani, s hogy a — rendkívüli esetekben megengedett — óraszám csökkenést vagy egyes tantárgyak elhagyását elkerüljék. Az iskola besorozott nagy diákjait 1915. március 27-én egy általános ismeretekre kiteijedő vizsgáztatás után le kellett osztályozni, 20-án be is vonultak, különböző harcterekre. A gimnázium vezetőségének, tantestületének becsületes helytállását ezekben méltányolta az iskolát 1915. április 26—28-án meglátogató Kuncz Elek tankerületi főigazgató előterjesztése alapján a közoktatásügyi miniszter — aki a VII. osztály „nyilvánossági jogát” megadta —, valamint az egyházi főhatóság. Az 1915/ 1916-os iskolai évben kiteljesedett a nyolcosztályos főgimnázium 196 rendes és 30 magántanulóval, véget ért a „csonka gimnázium időszaka”. Ez nem csak presztizskérdést jelentett intézetünknek, hanem végre az itt tanuló diákok érettségi vizsgát is tehettek a székelykeresztúri gimnáziumban, ahogy valamikor az iskolaalapítók megálmodták. Ennek az iskolai évnek a végén valóban megtartották az intézet történetében az első érettségi vizsgálatot is. A világtörténelmi események következményeként ez az érettségi rendhagyó volt: hadi érettségi néven maradt fenn emléke. A háború idején behívott diákok szabadságot kaptak az érettségi vizsga idejére, katonaruhában jelentek meg és a vizsga végeztével visszamentek a frontra katonai alakulataikhoz. Ekkor érettségizett — többek közt — Lőrinczi László, a gimnázium későbbi tanára is. Az I. világháború végén a keleti frontról visszavonuló csapatok egy része városunkon vonult át. Megpróbálták többször is igénybe venni az iskolát, de Pap Mózes igazgatónak 81
