Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VI. Didaktikai munka, nevelés
alkalmával 14 nap, a téli vizsgák után, amíg léteztek, 3—6 nap, húshagyó kedd alkalmával 1—6 nap; minden iskolai év végén július és augusztus. Ezeken kívül az országos vásárok napja, s ha az alkalom kívánta, az igazgató engedélyezhetett fél- vagy egy nap szünidőt. A helyi viszonyokra való tekintettel tanszünet volt szerdán délután és szombat délelőtt, de később ezeken a napokon is tartottak 1—2 órát tornából és „hármóniábóP. Ahogy már említettük, a gimnázium első évtizedeiben az alsóbb osztályokban az igazgató által kijelölt felsőbb osztályos tanulók tanítottak. Mivel a gimnázium az unitárius népiskolából fejlődött ki 1793/1794-től, így ezen iskola tanítója volt a gimnázium egyetlen tanerője 1796-ig, Abrudbányai Szabó Sámuel igazgató tanár alkalmazásáig. Tekintettel arra, hogy egy ember nem volt elég több osztály tanításához, gondoskodni kellett más tanerőkről is, a gyenge anyagi helyzet miatt pedig olcsó tanerőkről. Ezért kellett felsőbb osztályos diákoknak tanítaniuk. A keresztúri gimnázium osztályai csak az 1800/1801-es iskolai évben egészülnek ki, tehát itt nem voltak felsőbb osztályos diákok, ezért — nagy nehézségek árán — az Egyházi Főtanács a kérdést úgy oldotta meg, hogy 1797-ben a keresztúri gimnáziumhoz rendelt Kolozsvárról is, Tordáról is 2-2 diákot. A Főtanács által 1815-ben hozott Utasítás (Instructio) kötelezi a rectort (igazgatót), hogy gondoskodjék a következőkről: mindazok, akiknek a tanítás kötelességük „szorgalmasan” tanítsanak a törvények által kiszabott órákon és időkben, ha valaki nem tud megjelenni a tanításon, időben közölje és a rector gondoskodjon a helyettesítéséről, az óra megtartásáról. Továbbá az Instructio hangsúlyozza az igazgató kötelességeit, sorolva: „A tanításhoz nem lészen szabad akármit tanítani és akármely manualisokat elővenni, hanem köteles a tanítás módját kolozsvári collegiumunk normája szerint rendezni (...), azért a keze alatt levő praeceptoroknak, minden semester kezdetével eleibe szabja, hogy mit tanítsanak classisainkban, s a tanítás folyamában is szorgalmatosán, hogy azok miképpen és vajon jól tanítanak-e (...) Hetenként két-két exercitiumokat és stylusokat, s egy vagy két extemporaneusokat is készíttetni el ne mulassza, s azokat a praeceptoroktól is ottan-ottan magához vitesse, hogy lássa, váljon azokat a praeceptorok jól korrigálják-e, és ha hibásoknak találná, a praeceptoroknak az ilyen hibákat privatim fedezze fel”. Az Utasítás felhívja az igazgató figyelmét arra, hogy köztanítónak csak olyan fiatalokat nevezzen ki, akik nemcsak a tanításra, hanem a nevelésre is alkalmasok. Az oktató-nevelő munka nemcsak a tanárokra korlátozódott, hanem kiterjedt a tanulók osztályon kívüli munkájának az ellenőrzésére is, szabadidejük szemmel tartására, hogy a már idézett Instructio szerint „vigyázat légyen a legnagyobb, hogy amennyiben lehet, a hibázásra való lehetség elvétettessék”. A rector-professzor megkövetelte, hogy a praeceptorok látogassák meg tanítványaikat „kamarájokban” és „Classisaikban”, sőt „még éjjel is gyakran látogassák meg őket mind titokban és mind nyilván”, hogy kilengéseiket megakadályozzák. A tanulók soraiból az iskola vezetésébe beválasztott szerveken keresztül maga az ifjúság is érdekelve volt a rend, a fegyelem, tisztaság fenntartásában, a közvagyon megőrzésében. A tanulók közül kerültek ki a seniorok, a bentlakás felügyelői, a csend és rend őrei; „az éji őrökre felügyel az iskola gazdája (oeconomus)”. Ezt a tisztséget sorra egy hétig viseli. Ő vigyázott az iskola vagyonára, a közvagyonra és a tisztaságra. Az ők (oeconomusok) feladata volt a kapuk nyitása és zárása is, valamint a közmunkák szervezése. Hányszor hangzott el az építkezések hosszú évtizedeiben „exeat prima pars” vagy „exeat secunda pars”, munkára küldve az egyes tanulócsoportokat! Az igazgató által kijelölt hospesek voltak a szobafőnökök, akik a szobák csendjére, tisztaságára vigyáztak. Az igazgató minden évben a tanulók előtt ismertette az intézet törvényeit, ha fegyelmi kihágások történtek, azok megoldása a jurátusok karára tartozott. Ez a fórum szabta ki a szükséges büntetéseket is. Az iskola vezetésében résztvevő seniorok, oeconomusok, hospesek és jurátusok a tógátusok sorából választattak meg, vagyis a két felső osztály tanulóiból, a poéták és rhétorok soraiból. (1877-ig a három felső osztály unitárius tanulóiból.) Tógátus diákok 1797-től léteztek s tógát viseltek. Hogy milyen volt a tóga, azt az E. Főtanács 1818. évi 70
