Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VI. Didaktikai munka, nevelés
teljesítették, úgyszintén a kormány akarata szerint készített tankönyvekből tanítottak. A Főtanács 1860-ban — visszanyerve autonómiáját — megbízta a kolozsvári iskola igazgatóságát, hogy megfelelő tantervet dolgozzon ki, érvényesítve az önkormányzási jogot, 1862-ben a javaslatot kiadták az igazgatóságoknak véleménynyilvánítás végett. Az osztályok számát nem növelték — mint ahogy javasolták a 8 helyett a 9 osztályt — „a tanulók jobb érettségre jutása tekintetében” —, de a tantervet elfogadták s életbeléptetése az E.K. Tanácsra volt bízva, mely már 1861-ben alkalmaztatta, amíg a Főtanács elfogadása felett dönt, ami aztán 1863-ban meg is történt. A Főtanács 1863. augusztus 30—31-i ülésén, ahogy annak jegyzőkönyvéből is kitűnik, az előteijesztett és elfogadott tantervvel kapcsolatosan a következő határozat született: az első három osztályban (reális), az írás és olvasás mellett, reál tárgyakat is tanítanak. A következő öt esztendő nyelvészeti (humanisticus) gimnaziális osztályokban a tudományos képzettség alapja a magyar nyelv lenne, továbbá a német és klasszikus latin és görög nyelv. Egy másik főtantárgy a tan terv szerint a számtan és mértan. A következő három évben a „tudományos” rész — az előző időszak bölcsészeti tanfolyama — csak Kolozsváron működött, a tordai és keresztúri iskolák mindenben egyenlők voltak a kolozsvári 8 első osztállyal. A humanisztikus gimnáziumi osztályokban a tanterv a következő óraszámokat írta elő a nyelvek tanítására: I. gimn. osztályban (IV. oszt.) magyar nyelv 3 óra, német nyelv 6 óra. II. osztályban magyar nyelv 2 óra, latin 6, német 4. III. osztályban: magyar nyelv 2 óra, latin 6, német 4. IV. osztályban magyar 2, latin 4, német 3, görög 6. V. osztályban magyar 2, latin 3, német 2, görög 5 óra. Minden osztályban tartalmazott a tanterv vallástanórát, földrajzot, számtant, amelynek a beosztását a következő években módosították. A tanítás módjára nézve kívánatosnak tartották, hogy az alsó négy osztály mindenikének külön tanítója legyen, aki minden tantárgyat tanít, s az V. és VI. (gimnáziumi II. és III. Oszt.) osztályokban is lehetőleg több tantárgyat tanítson egy tanító. Ekkor teijesztették elő Koronka József igazgató indítványát a VI. gimnaziális osztály beindításáért iskolánknál. Az 1863/1864-es tanévre rögzítették a keresztűri gimnáziumnál használatos tankönyvek jegyzékét az I-től az V. osztályig. A következő esztendőkben a tanterv némely módosítást szenvedett. Először is 1880- ban a Főtanács végzése következtében az elemi osztályokat egy előkészítő osztállyá vonták össze, tekintettel arra, hogy az egyház terhére nem szükséges fenntartani itt egy háromosztályos elemi iskolát. 1884-ben az E.K.T. az I—II. gimnáziumi osztályokban törölte a német nyelv tanítását, és az állami tantervhez hasonlóan, a III. gimnáziumi osztályban kezdték tanítani. Az 1893/1894-es tanévtől az állami tanterv alapján tanítottak a keresztúri gimnáziumban az E.K. Tanács rendelkezése alapján. A gimnáziumban minden tanévben két vizsgát tartottak, január végén vagy február elején és június végén 1890-ig, amikor az E. Főtanács megszüntette 1890-től a téli vizsgát. A tanulók ismereteinek minősítése 1858-tól a következőképpen történt: „Em. = Eminens, l.D = elsőrendű jeles dicsérettel, l.d. = elsőrendű dicsérettel, 1. = elsőrendű, 2. = másodrendű. Ez az állapot 1868-ban csak annyit változott, hogy az eminens kitűnőnek Íratott.”TM 1875-től az érdemjegyek a következők voltak: kitűnő, jeles, dicséretes, elégséges és elégtelen; 1885-től az állami középiskolákban alkalmazott osztályzatokat vették át: 1 = jeles, 2 = jó, 3 = elégséges, 4 = elégtelen. Az eredmény elbírálása az állami „középiskolai rendtartás” alapján történt. 1868 előtt minden osztálynak nem jutott külön tanterem, ezért a tanítás reggel 7 órakor kezdődött és tartott 1-ig, volt amikor 11-ig, délután pedig 5 óráig. Az új épület átvétele után a tanítási idő de. 8—11-ig és du. 2—5-ig tartott. Az iskolai szünidőket az egyházi főtanács állapította meg, amivel nem volt mindig elégedett a minisztérium. A szünidőket így írták elő: szüret, karácsony, húsvét, pünkösd 70 70 Sándor János: I.m. 105. 69
