Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)

V. Diáksegélyezés (adományok, alapítványok)

Az alapítványok (közel 120) megsemmisültek, csak mint erkölcsi tőke használható ki, ezt teszik az 1947/1948-as tanévben is, amikor az iskola vezetősége jelképes kamatokat szavaz meg a tanulók jutalmazására. Látva az alapítványok rohamos elértéktelenedését (banki betétek), 1945-ben hat lényegesebb értékű alapítvány pénzét beépítették a bentlakás

II. emeletébe. Ezután a bentlakás költségvetése jelképes kamatot fizetett. Ebből a kamatból 8000 lejt segélyezésre, 1500 lejt jutalmazásra fordítottak. Az intemátus 98 000, a konviktus 230 000 lej díj elengedést eszközölt az arra szoruló tanulóknak. Az 1947/1948-as tanévben öten, a Népi Kollégium növendékei teljes díj elengedést élveztek. Ezek mellett az állami ösztöndíj mindössze 79 856 lej volt.

A tanügyi reformmal bevezetik a progresszív tandíjakat: az I. osztályban átlag 800, II.-ban 1200, III.-ban 1600 lej. A tandíj és a háború utáni anyagi helyzet nem kedvezett a taníttatásnak, ennek rovására írják, hogy Keresztúrról mindössze 8 diák iratkozott be a gimnáziumba.

A következő évtizedekben — amikor közismert a kommunista iskolapolitika célkitűzése — a tanulók segélyezésének eddigi gyakorlata teljesen megszűnt. Ösztöndíjat biztosítottak az éppen divatos iskolapolitikának megfelelően többet-kevesebbet. Az iskolai tevékenység különböző területein kitűnt tanulók jutalmazása ritka volt, esetleg jelképesen egy-egy könyv formájában, a lelkiismeretes szaktanár jóvoltából. Az uralkodóvá vált gazdaságpolitika következtében nem lehetett adományozókra, alapítványtevőkre se számítani. Az 1989 decemberi változások után az iskola kapott különböző anyagi segítséget, főleg külföldről, viszont örömmel állapítjuk meg, hogy sikerült felújítani, bejegyeztetni az Orbán Balázs-alapítványt, amiből először az 1991/1992-es tanév végén — ballagáskor — jutalmazták az arra legméltóbb tanulókat.