Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VI. Didaktikai munka, nevelés
VI. Didaktikai munka, nevelés Ha az immár kétévszázados gimnázium küzdelmes múltját, megalakulását, fejlődését, fennmaradását vizsgáljuk, csodálattal adózva mindazoknak, akik mindezt megvalósították, semmilyen anyagi áldozatot, erőt nem sajnálva, önkéntelenül is felmerül egy kérdés: megtettek-e mindent ennek az iskolának tanítói, tanárai, azért, hogy ez az Alma Mater megvalósíthassa azt a hivatást, amit megteremtői megálmodtak, amiért létrehozták? Amíg nem próbáljuk részletezni az iskola falai között évszázadokon át kifejtett oktató-nevelő munkát, válaszoljunk dr. Csiki Gábor, egykori unitárius esperes, kormányfőtanácsos szavaival erre a kérdésre: „Amikor szeptember elején a székely ember egy tarka átalvetővel a fiát a 'kollégyomba béhozta', ez az intézet Isten előtt való felelősség tudatában vette át a gyermeket. Tudta, hogy egy drága, egy halhatatlan lelket bíztak gondjaira, s az Isten majd számon kéri, hogy mit csináltak itt belőle. Ez a komoly felelősség szabta meg itt a tanárok munkáját, s ez a munka komolyságában is mindig derűs és boldog volt: a székely faj mérhetetlen szeretete adott hozzá erőt és segedelmet az önfeláldozásig. Pestalozzi jóságával és szelíd fegyelmezésével foglalkozott itt a tanár tanítványaival s lelkében mindennap visszhangra kelt Keresztelő János szava: «Neki növekednie kell, nekem pedig alább szállanom». Nem panaszkodott, nem siránkozott afölött, hogy sok a munka és szánalmasan kevés a fizetés, hogy lassankint felőrlődik egész élete. Boldoggá tette a szolgálat öröme: tudta, hogy fölemésztődők életéből száz meg száz új, erős, gazdag székely élet támad. Szívében hordozta Kant figyelmeztetését, hogy a világon a legnehezebb, de egyben legszebb munka a nevelés. S tudta azt is, hogy a nevelésnek legfönnebb csak 20%-a tanítás, a többi példaadás. A nemzet törvényét a jogászok alkotják, dalait költők írják, ámde — ami a legfontosabb — eszményeit tanítói, tanárai szövik. Az ideáloknak csak akkor van nevelő erejük, ha azoknak szépségét a tanárok önmagukon tudják felmutatni. Ha egyszer-máskor került ide olyan tanár is, aki ezt nem tudta, nem volt itt sokáig maradása, nem tűrte meg az intézet géniusza (...) A nevelés nemes demokráciája érvényesült itt abban is, hogy itt minden gyermekben meglátták a láthatatlan lelket (...) a katolikusban, a reformátusban éppúgy, mint az unitáriusban, a románban és szászban éppúgy, mint a magyarban. (...) Egy leckét azonban mindenkinek egyformán jól meg kellett tanulnia, aki itt boldogulni akart, azt hogy „arte et marté dimicandum! ”« (művészettel és fegyverrel küzdünk). Ahogyan az építkezés történetének vázolása során is kitűnt, az unitáriusok egy olyan iskola felállítását tervezték, ahol az ifjak rhetorikáig tanulhassanak. Meghatározott keretet nem adhattak ekkor az iskolának, hiszen senki sem tudhatta előre, hogy mi lesz az adakozás ereménye s ebből milyen teijedelmű iskolát építhetnek. Amikor a legszükségesebb épületek készen állottak — hiszen a körülmények, ha lassan is, de kedvezően alakultak —, „tanárul akadémiai képzettségű egyén jelöltethetett ki” Szabó Sámuel igazgató-tanár személyében, meghatározhattak egy keretet a keresztúri gimnázium részére is. Az unitáriusoknak Tordán már régóta gimnáziumuk volt, s ennek mintájára az 1797. évi főtanács kimondta, hogy a keresztúri gimnáziumban is a logicáig tanulhasson az ifjúság. Nem számítva az elemi osztályokat, 4 osztályt állítottak fel: etimológia, syntactica, poetica s rhetorica, melyek mindenikében két-két évet tanultak, s így 8 év kellett a gimnázium elvégzéséhez. Ennek oka a latin nyelv volt, mivel abban az időben a főtantárgy a latin volt. Ennek előzményei vannak a magyarok történelmében: megkezdve a hittérítéstől, a katolikus egyház hivatalos nyelve a latin volt, a törvényeket, közigazgatási rendeleteket, királyi adományozásokat, közigazgatási iratokat, de még a tudományos ismereteket is latin nyelven közölték. Ezért volt olyan fontos a latin nyelv ismerete, és következésképpen tanítását már a népiskolákban megkezdték s majd a gimnáziumokban, collegiumokban nagy gonddal folytatták. A gyermekeknek, ifjaknak nem magyarul, hanem latinul írt tankönyvből kellett megtanulni a szabályokat, szintén 64 64 A székelykeresztűri Unitárius Báró Orbán Balázs Gimnázium 150 éves emlékünnepe. Kolozsvár, 1944. 49. 64
