Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
V. Diáksegélyezés (adományok, alapítványok)
Berde Mózes az első 20 000 forintját, éppen amint kijött a pénztárból, a pénztár előtt az utcán találkoztunk vele s miután köszöntöttük egymást, megkérdeztem, hogy mi járatban van nálunk? »Pénzt helyeztem el a takarékpénztárban, mely cipó alapítványul fog szolgálni a gymnasiumi tanulók részére« — felelte kérdésemre. Én azt jegyeztem meg, hogy miért nem adja ösztöndíjalapra, mivel kiválóbb tanulókat nagyobb mértékben segélyezhetne felsőbb tanulmányaik elvégzésében, mert így az alapítvány gyümölcse nagyon megoszlik és kevés látszata lesz a segélynek. Ezen megjegyzésemre, mintha azt rossz néven vette volna, így válaszolt: »Nem tudja Doktor űr, hogy a táplálkozás a legfőbb tényező az egészségre és ajellem képzésére? A ki jó kenyérrel él, az testileg is, lelkileg is jól fejlődik. Azt akarom, hogy a székely fiúk egészségesek és szilárd jelleműek legyenek«.” A végrendeletet perrel támadták meg, így az alapítvány csak 1900-tól léphetett életbe. Ezt követően 50 tanuló két havonként 5 korona 20 fillér kenyérpénzt kapott a Berde Mózes cipó alapítványból. így 1914-ig közel 20 000 korona értékben kaptak segítséget a gimnázium tanulói Berde Mózes jóvoltából. Iskolánk hajdani tanulója és jótevője iránti hálánk, tiszteletünk jeléül, az iskola 200 éves évfordulója alkalmával felállítjuk Berde Mózes mellszobrát az iskola előtti térségen, szemben Orbán Balázs, 1991-ben felállított szobrával. Derzsi János, aki a Kolozsváron gondozott másik nagyértékű alapítványt a gimnáziumnak tette, 1830. augusztus 2-án született, atyja Derzsből származott. Elemi iskoláit a szebeni katonai intézetben, a gimnáziumot Marosvásárhelyen végezte. A forradalom idején huszár volt, utána gazdálkodott. Családja vagyonát (gyermeke nem volt) közcélra szánta: 1890. augusztus 30-án kelt végrendeletével a keresztúri mellett a kolozsvári gimnáziumnak, valamint a marosvásárhelyi unitárius eklézsiának és az EMKE- nek hagyatékozott. A végrendelet első pontjában a székelykeresztúri gimnáziumnak, a VI. osztály felállítására 10 000 forintot hagyott: „Torda- Aranyosmegyében kebelezett pusztaszentmiklósi jószágomat, ahoz tartozó szent-margitai, mezőújfalusi és K.-Soóspatak községbeli rész jószágokkal együtt, el nem idegeníthetőleg, Derzsi János táp- és ösztöndíj czímen hagyom a székelykeresztúri unitárius iskolának, úgy, hogy azon birtokok évi jövedelméből unitárius szülőktől származott, tanulási és jómagaviselet által erre érdemesnek mutatkozó oly szegény 20 tanuló kapjon évenként 100-100 frt. segélyt, kik tanulásukat nem folytathatnák, ha ily segélyben nem részesülnének. Az ezen összeget meghaladó jövedelem a székely-keresztúri iskolánál alkalmazott tanárok fizetése javítására lesz fordítandó. ”59 A végrendeletben felsorolt birtokok, amit 1892-ben átruháztak a székelykeresztúri gimnáziumra, mintegy 600 holdat tettek ki, 70 000 forint értékben. A segélyben részesülő tanulók kiválasztásánál az alapítványtevő a következő szempontok figyelembe vételét fogalmazta meg: a segélyben részesülő 20 tanulóból 5 a legszegényebb pap, 5 a legszegényebb kántortanító gyermekei közül legyen kiválasztva, 2 Derzsi fiú legyen, a többi 8 tanulót az iskola igazgatósága választja ki. Az ösztöndíjat 1902-től adták és havonta 20 koronát jelentett tanulónként. 1914-ig a gimnázium tanulói a Derzsi János táp és ösztöndíjból — a végrendeletnek megfelelően — 34 800 korona értékben részesültek. A gimnázium Székelykeresztúron kezelt, több mint harminc alapítványa közül kettőt emelünk ki a következőkben: Raffaj Károly és Orbán Balázs alapítványát. Raffaj Károly 1835-ben született Fiatfalván. Apja, Dániel unitárius lelkész, innen Újszékelyre került és Károly itt kezdte tanulmányait. 1843-tól a keresztúri gimnáziumban, 1854-től Kolozsváron a teológián folytatta tanulmányait. Az 1860/1861-es iskolai évet a göttingai egyetemen töltötte, a Consistorium ajánlólevelével. 1862-től 1864-ig gróf Bethlen Kamilló fiának tanítója volt Tereméven, majd ezt követően visszatért Újszékhelyre, ahol élete végéig, 1894. augusztus 21-ig élt. 1890—1894 között a keresztúri gimnázium gondnoka volt. Pontosan vezetett naplója szerint közel 6000 forintot adott szegények, árvák, iskolák, tanítók, tanulók segélyezésére. 1894. augusztus 59 59 Uo. 193. 57
