Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
II. Építkezés
múlt század végi igazgató-történetírója jogosan úja: „így csak az elődök, az ősök tudtak építeni! Egyik kézben a munkához való eszköz, a másikban a könyv! ”>« Ennek az áldozatos, hősies munkának az eredményeként 1821-ben az új épület utca felőli szobái már használhatók voltak, 1822. szeptember 6-án befejezték a falazást, november 23-án befedték az épületet, 1826-ban mind a 13 szobát átadták használatba. A három lábnál is vastagabb, csaknem teljesen kőből épült falak az építő elődök előrelátásáról tanúskodnak: 120 év múlva — 1944—1945-ben — második emeletet építhettek a szilárd, időtálló, vastag falakra. Két évi szünet után, 1828-ban újra napirendre került az építés folytatása: még 3 emeleti és 3 földszinti szoba építését tervezik a szárnyépület folytatásaként, a Nagyküküllő irányába. 1833-ra elkészült 3 földszinti szoba, ideiglenes tetőzettel. Ennyire juthattak a közadakozással folytatott építkezéssel, melynek tényállását Sándor János így összegezi: „Ne vélje azonban senki, hogy ez a második rendbéli építkezés ezzel teljesen bevégződött, csak nagyjában volt meg és csakis annyira vive, hogy ha nyomorúságosán is, de a 16 szobát használatba lehetett venni. A belső felszerelés sok hiányt mutatott. Az csakis a nyomorúsághoz szokott székely szükségeit, igényeit elégíthette ki.”i7 A további sorokban a közadakozókra emlékezik a kiváló monográfia írója: „S hogy ennyire is juthattak az építkezéssel, kiknek lehetett köszönni ezt a haladást, hogy t.i. a tanulók roskatag faépületből, mely leomlással fenyegette, kő- és tégla-épületbe juthattak; senkinek másnak, mint az egyes adakozóknak, akik filléreiket, forintjaikat, gabonájokat adták; fát, követ, élelmiszert, kézimunkát stb. örömest áldoztak, mert átértették és érzették, hogy ide is maguknak adják. Köszönni lehetett továbbá azon lelkes hitrokonoknak, egyháztagoknak, a kik drága idejök nagyrészét e szent ügy előmozdítására fordították. Ilyenek voltak: Mihály János alkirálybíró, esperes Kelemen Beniamin, Koncz Márton, Koronka József igazgató, a gymnasiumi és köri gondnokok, a nemesen érző egész papság, stb. ”is Az 1841-es köröndi zsinaton — amely arról is emlékezetes, hogy itt döntöttek az anyanyelvű oktatás bevezetése mellett — a latin nyelv helyett — határozat született a gimnázium építésének folytatásáról, pontosabban a három emeleti szoba felépítéséről. Anyagi nehézségek miatt nem fogtak munkához azonnal, de még ebben az évben a gimnázium vezetősége szerződést kötött egy alsóboldogfalvi vállalkozóval, aki vállalta, hogy 1842. szeptember 14-ig a meglevő épület vakolását, párkányozását és meszelését elvégzi. Ez meg is történt a megállapított időben. Ezen időszak építkezési történéseihez tartozik még két említésre méltó esemény, amit Sándor János is megemlít. 1839-ig az udvarra szekérrel nem lehetett bemenni. Ebben az évben az egyházközség a papi telekből ingyen átadott a gimnázium épülete mellett két öl szélességű területet bejárónak. Abban az időben a piac felé csak gyalogösvény vezetett az iskolától (ma a gimnázium előtti útszakasz) a Gagy patak mellett. Szekérrel a gimnáziumból a Gagy patakon átgázolva Alszeg felé, a mostani Eminescu vagy Henter utcákon át lehetett bejutni a főútra, innen a hajdani fedeles hídon át (1958-ban épült a mostani betonhíd) juthatott el a jármű a piacra, azaz a főtérre. Ezen kerülő felszámolásáért. Báró Gamerrra Gusztáv közbenjárására, 1847-ben Henter József a gimnáziummal szemben levő udvar (a tömbházak helye) tulajdonosa ingyen adott egy úthelyet telkéből a Gagy patak partján. Ez félkilométer rövidítést jelentett a gimnáziumtól a piacig. 3. 1857-1876 E közel két évtized építkezései egy tanári lakás építésével kezdődnek, az igazgatói lakás mellett vásárolt 499 négyszögöl telken. Erre a célra 1860—1861-ben újabb gyűjtést kezdtek, össze is gyűlt 823 forint 51 krajcár, a homoródalmásiak 20 szekér meszet, a le Uo. 46. •7Uo. 48. 18 Uo. 48. 16
