Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
61 magunkat mivelni. A miveltség a haladásban korlátokat nem ismer, mert az elme kifejlődése, előre való haladása véghetetlen, a megállapodás pontja pedig, látkörünkön merőben kívül esik. A tanintézetek a miveltség alapját képezik és csaknem szűkkörünek látszó intézetekben vetették már többen meg hazánk jelesbjei közül miveltsógök alapját, üzen tudat, de másfelöl a kötelességérzet is ösztönöz minden jó hazafit, hogy főleg a körében eső tanodák iránt érdeklődjék és ezen magasabb érdek mellett, gyakran mily édes kötelék csatolja ezekhez az embert, ha, visszagondolva a múltra, eszébe jut, hogy ezen tanintézetnek köszönheti miveltségét; itt vetette meg az alapot; ide szánta béadni fiait, vagy eppen itt is tanitattja jelenleg is. Azon környék, melyre egy tanoda küiat, az a tanoda kiválólag van hivatva annak előmenetelét előmozdítani. így van környéke ezen sz.-keresztúri tanodának is, hová a fiatalok a Székelyföld különböző részeiből összeseregleneá. És ezen környék elég népes, mert bénépesíti ezen tanodának lakosztályait, annyira, hogy már a tanulóknak szűkké vált a tér, miért? mert a tanintézet, ha szintén még több javítandók lennének is, kielégítő; mert a szülők kedves zsenge korú fiaikat, magoktól távol, mig a szülők őrködő szemeire nagyobb a szükség, örömest nem bocsátják. Itt az ifjak és gyermekek ellátása — a távolabb lakó szülőknek is — a legjutányosabbak egyike. Jó a tanoda szelleme. Itt, a zajosabb élettől részben elszigetelt helyen, a szorgalom otthonos és a tanulásra mintegy ösztönözve van a fiatalság. De még tulajdonképpen nem is szóltam ezen értekezlet téendőiről, tehát arra térek át. Több tanodáink vannak a Székelyföldön, de nézetem szerint egy sincs felesleges ; mert a tömör népesedés és a Székelynép fogékonyságához képest inkább azt lehet állítani, hogy óhajtandó lenne, hogy még több tanodáink lennének, mint csak eggyel is kevesebb. Es mi ezeket mind a mieinknek tekinthetjük. De minekutánna a tanodák — ez idő szerént — a vallásfelekezetek által vannak alapítva s igazgatóságok is a szerént van bérendezve, bármennyire is tartsuk a tanodákat közös érdeküeknek, mégis azoknak fentartására az illető vallásfelekezetbeliek vannak kiválólag hivatva. En is e tekintetben azt tartom, hogy mindenki saját vallásu tanintézeteit köteles tehetsége szerént íentartani, annak szükségleteit kitelhetőleg fedezni első sorban. Ezt követtük mi unitáriusokul, midőn nemcsak a régibb időben, de az újabban is, mind vagyoni állásunkat, mind népességünket tekintve, nagy áldozatokat hoztunk s igy bátran elmondhatjuk, hogy kötelességünket híven teljesítők. És éppen azért buzgóságunkat és áldozatkészségünket kimeríthetlennek tartom. Igaz, hogy a mi katáskörünk nem nagy. Mi, mint a szorgalmatos, de kis gazdasággal bíró gazda helyesen vezetett gazdaságából szükségleteit fedezi, úgy eddig elé elbírtuk azon terűt, mely közös vállainkra nehezedett kisebb körű egyházi gazdaságunkból. Tekintsünk szét ezen tanoda lakosztályain, nézzük meg épületeit, nemde 5*
