Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
47 bennlakásra és tanításra is, mindaddig, a mig a kőépiiletbc be lehetett költözni. A mint itt azonban szaporodtak cs készen lettek az új helyiségek, ott abban a mértékben apadtak, rontattak le. Az új épület utczafelöli szobái már 1821-ben lakhatók lettek. 1822. sept. 6-án végződött bé a gymn. falainak rakása és ez évi november 23-án a beszarvazás és befedés is elvégződött. 1824-ben már a szobák legnagyobb része készen volt s 1826-ban mind a 13 szoba lakható, használható lett. Ekkor két évi szünet látszik az építésben. De 1828- ban, a szárnyépület folytatásaként, még hat szoba építése lett tervbe véve, mégpedig ezek is közadakozásból. Hogy csakugyan hat szobát akartak építeni, igazolják ezt 1831. február 18-án tartott főtanácsból Mihály Jánoshoz küldött leiratnak e sorai: „A közelebb tartott generale examennek Classificatioja főconsistoriumunk ülésében referáltatván, örömmel értettük, mind az ottan tanuló ifjaink népességét, mind pedig azt a kedves tudósítást, hogy a nagyobb része az ifjaknak a tanulásban szép előmeneteleket kimutatták. Értette egyszersmind főconsistoriumunk, hogy a régen elkezdett hat szobáknak elkészítése még eddig némely akadályok miatt bé nem végeztethetett; arról is továbbá dicséretes említés tétetett, kedves inspector-curator atyánkfiáiról, hogy valamint kezdetitől fogva, azon gymnasium építésére, minden kitelhető hasznos fáradozásaikat példáson kimutatták; ezen jó ajánlásoknál fogva teljes reménységgel van főconsistoriumunk, hogy az elkezdett építést, a hátralévő hat szobák elkészítését, ezen béállott esztendőben, nagy örömére Statusunknak bevégezni, tökéletességre vinni törekedni fognak.“ Az érintett hat szobából, melyből három földszinten és három emeletbe volt tervezve, csak a három földszinti felépítése sikerült s ezekről jelenti Mihály János 1833. máj. 12-én a Consistoriumnak, hogy „még három szobát építettek, de az év terméketlensége miatt
