Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
48 csak interimalis fedelet akarnak rátenni.“ Ezzel is maradt aztán a harmadik építkezésig, mit később fogunk tárgyalni. Ne vélje azonban senki, hogy ez a második rendbéli építkezés ezzel teljesen bevégződött, csak nagyjában volt meg és csakis annyira vive, hogy, ha nyomorúságoson is, de a 16 szobát használatba lehetett venni. A belső felszerelés sok hiányt mutatott. Az csakis a nyomorúsághoz szokott székely szükségeit, igényeit elégíthette ki. S hogy ennyire is juthattak az építkezéssel, kiknek lehetett köszönni ezt a haladást, hogy t. i. a tanulók roskatag faépületből, mely leomlással fenyegette, kő- és tégla-épületbe juthattak; senkinek másnak, mint az egyes adakozóknak,1 a kik filléreiket, forintjaikat, gabonájokat adták; fát, követ, élelmiszert, kézimunkát stb. örömest áldoztak, mert átértették és érzették, hogy ide is maguknak adják. Köszönni lehetett továbbá azon lelkes hitrokonoknak, honfiaknak, egyháztagoknak, a kik drága idejök nagyrészét e szent ügy előmozdítására fordították. Ilyenek voltak : Mihály János alkirálybiró, esperes Kelemen Beniám, Koncz Márton-, Koronka József igazgató, a gymnasiumi és köri gondnokok, a nemesen érző egész papság stb. A vármegyékre és szászokhoz tanuló ifjak is bocsátanak ki, hogy a gymn. építésére kéregessenek.1 2 Mihály János alkirálybiró gyakran ment úgynevezett „metalis ambulatiok“-ra s ilyenkor a peres felektől a maga részére semmit sem fogadott cl, hanem azt mondotta rendesen : „Van nekem egy szegény leányom, a ki még beteges is, de lábbadozni kezdett; az engemet illető vagy a számomra járandó díjat annak utalványozom, küldjék hozzá, kedvesen fogja venni.“3 A 1 Lásd: a kőépületre történt adakozásokat is e munka végén lévő „Függelék“ -ben. 2 Ezek részére Bánffy gubern. és Csedő L. cancellár aláírásával volt az engedély kiállítva. 3 Mihály Zsuzsánnától, a Mihály J. leányától kaptam ez adatot.
