Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
45 attól tartanak, hogy a mostan munkába indított 13 szoba, ha a jelenlegi számnak elegendő leszen is, de a szaporodandókat, melyhez nagy reménység van, bé nem fogadhatják. „Már pedig, a mi sorsunk annál boldogabb, minél több a tanuló iskoláinkban, s az azokból kikerült tanult ember. Hitünk sorsossai, a mi következő jóllétünket, semmi nagyobb áldozattal nem tetézhetik, mint iskoláinknak tágasittásával és tanulóinknak szaporításával.“ E prin-cipiumból kiindulva, némelyek, a Keresztúri gymnasiumnak népességét gyarapítani kívánván, azt szeretnék, hogy a régi gymnasium faépületei, ha az új kőépület miatt ott, hol eddig voltak, meg nem maradhatnak is, ne adassanak el, hanem azokból más alkalmas helyre, jó kőfundamentumra, jobb móddal, mint régen voltak, állíttassanak fel; és hogy a középületben két Classis, egy Auditorium helyet ne foglaljanak, ezeknek fáiból építtessenek ezen commoditások. E vélemény azon okból merült fel, hogy némelyek attól tartanak, miszerint szegény közönségünk, bár a most elkezdett új kőépületet végezhesse be, nemhogy több kőépületet emelhessen. Másoknak meg az vala a véleménye : ha több költségbe kerül is, jobb leszen az új kőépületet két emeletre építeni, igy jó hétszobával szaporodik a gymnasium. Ha ezen második emeleti szobáknak asztalos, lakatos és üveges munkáira költség ez úttal nem jutna is, de azért a falakat jó leszen felvinni és befedni; idővel, a Status költségre tévén szert, könnyű leszen lakhatókká tenni; mert már ennek is a fundamentuma, fala és fedele megleszen. Most csak az első és második sorban lévő szobák készíttessenek el. E két véleményt Mihály Jánosnak, a mérnök Ugrai Lászlónak, az Espereseknek figyelmébe ajánlják.1 1 Lásd: a consistoriumnak 1820. jan. 31-én Mihály Jánoshoz irt levelét az adat gyűjteményben. 4*
