Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
44 zése, a szükséges pénz gyűjtése már folyamatban van 1819-ben. Aiihály János Királybíró vezérlete alatt, lelkesen, csüggedést nem ismerve működnek az inspectorcuratorok, esperesek, szóval, minden eleven tagja vallásközönségünknek úgy a közelben, mint a távolban. A faépület emelésénél élt ellenszenv, személyes torzsalkodás, a mely mindig a közügy ártalmára volt és leszen, e második építkezésnél eltűnt. Itt egészen az építés gondolata foglalta cl az egyesek szívét, eszét. A mint az adatok mutatják, a kőépület emelése 1819-ben indult meg; azon a telken, melyen a faépület állott, csak hogy eppen ellenkező állásban, t. i. a keleti oldalán a teleknek, szembe a faépülettel és az utczafelöli rész képezte a derékszöget a keleti oldalán hátranyuló résszel, nem pedig, mint a faépületnél, az udvar hátulsó felében épített szobák, a templom mellett hátra nyúló résszel. Terveztetett 13 szoba az új épületbe és pedig hat a földszinten s hét az emeletbe. Az utcza felöli frontban ezek közül kettő földszint, egyik kettős; ezeknek és a bejárónak felébe két nagy szoba az emeletbe. Az utcza felöli rész és a szárnyban lévő szobák közé a lépcsőház. Ezeknek fundamentumát 1819-ben a Derzsi ekklézsia tagjai ásták meg. Az építésre nézve, hogy az épület czélszerü és elegendő legyen, melynek fedezetére csak az áldozatkézségben látszott az alap lenni, az 1820. jan. 31-iki R. Consistoriumban különböző nézetek merültek fel s azokat Mihály Jánossal, mint az építést mozgató és az áldozatkézség tüzét élesztő atyánrtával közük is, előre bocsátván kifejezésöket azon öröm felett, melyet az ő igyekezete keltett a közönségben. Hasonló örömét nyilvánítja a Cons’storium azon hir felett is, hogy a Keresztúri gymnasiumban tanulóknak és tanulni kívánó, de a hely nem léte miatt bé nem fogadhatóknak száma oly szapora és népes, hogy ha elegendő szobák lennének, még nagyobb számmal gyűlnének oda a tanulók; ebből kifolyólag némelyek
