Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
I. A gymnasium keletkezése előtti idők
14 vezetése alatt. Ebben még más községbeliek is sokan tanítanák gyermekeiket egészen a Syntaxisig s innen aztán akárhányan Tordára vagy Kolozsvárra mentek tanulásukat folytatni. Csornáról azt jegyezte fel középső Kiss Mihály: „1787-ben K.-Sólymosba vitetvén az atyám papnak, ott tanultam 7 esztendeig Csorna István nőtelen mester előtt, a ki tudatlan volt, de jól gyakorlott és köszönöm emlékezetének sorsom egy részit“. Az iskola azonban csakis a k.-solymosi unitárius ekklézsiáé lévén s kiválólag csak a Csorna I. vezetése alatt válván keresetté, a Székelyföldi unitáriusok érdekét nem tudta szolgálni s mint ilyen, nem is szolgálhatta, mert nagy számmal voltak azok, a kik gyermekeiket taníttatni óhajtották, a kik a nevelés- oktatásügy iránt érdeklődtek. Erről tanúskodik az, hogy 1783-ban1 Pálffy Sámuel és Antal, keresztúrfiszéki ekklézsiák inspector-curátorai, püspök Ágh Istvánhoz és a Contistoriumhoz folyamodnak s bejegyezését kérik, hogy A.Siménfalván egy felsőbb iskolát állítsanak. Kérésüket igy indokolják : „Tapasztalhatóképpen fájlalva érezzük, hogy szentséges vallásunkon lévő nemes atyánkfiái, mindennapon szemlátomást szegényedvén, elégtelenekké tétettenek feles gyermekeiknek Kolozsvári Collegiumunkba való vitelekre és ottan megdrágodott szállásokra megkivántató subsistentiájoknak kiszolgáltatásokra, melyből által látván azt, hogy szegény atyánkfiái gyermekeinek vagy tudatlanságban kelletik maradniok, vagy más vallásuaknak collegiumaikban taníttatniok, mely eleitől fogva az unitárius ekklézsiák fogyásának legnagyobb oka volt. Ennek eltávoztatására, következendő romlásunkat fájlaló kegyes atyánkfiaival consultálódván, végeztük, hogy a királyi kegyelemtől ha megnyerhetjük, a mostani királyi kegyelmes engedelem szerént nem más, hanem a nemesség költségével, itt nemes Udvarhelyszékben, eppen in meditullio Sedis intézvén Siménfalván egy iskolácskát 1 L. A consist, levéltárában.
