Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
I. A gymnasium keletkezése előtti idők
iS san követjük, írásunknak akár hosszú s akár hibás voltáról ; kegyelmed kevánságának mindenekben akarván eleget tenni, tétettük ezeket írásban ollj véggel, hogy kegyelmed láthassa és bizonnyal elhihesse, hogy az megirt projectumnak, az mi gyülekezetünknek csekély tagjai, legjenek nagjon javallói és minden tölök kitelhető úton módon, értelemmel, értékkel, ez után is álhatatosan maradjanak elősegitői ; az edgjet hozzátévén, hogy, ha ugjan csak lehetséges lészen, minekelótte ez szent dolog munkába vétetődnék, tartassák edgj szemben való beszélgetés, holott talán bővebben és hasznosabban mindenekről végezhetni, és láczik hogj kegyelmed is levelében azt javallja“. Történt-e e levélváltásnál e tárgyban több; a mint írják, hogy szemben beszélgessenek, arról adatunk nincsen. E levelek azonban már magokban is értékesek, mert elődeink fenkölt gondolkozását hirdetik, hogy t. i. a közművelődés érdekében készek minden áldozatra. A tervbe vett iskolák béállítása nem sikerült s nem is csoda, mert ez időben kezdődik olyanszerü üldöztetésünk, mind a minőben az első keresztények részesültek, azzal a különbséggel, hogy minket nem pogányok, de keresztények üldöztek, még pedig pogány módon. Minden javainkból kifosztattunk. III. Károly, Mária Terézia uralkodása alatt az unitáriusok minden politikai hivatalból kizárattak s csaknem megsemmisültünk volna, ha a szabadabb szellem nem kezd jelentkezni a 18-ik század vége felé. A Biró Sámuel tervelésétől fogva — az elnyomatás miatt — egészen 71 éven keresztül nem történt semmi lépés arra nézve, hogy az unitáriusok a Székelyföldön egy felsőbb iskolát állítsanak, legalább adatunk nincsen róla. Kis-Solymosban volt a XVlII-ik század utolsó tizedeiben egy szépen virágzó iskola Csorna István1 tanító 1 Meghalt 1800. decz. 30. L. a K.-Solymosi unitár. ekklézsia anyakönyvében. 0*
