Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)

IV. Tanári, tanítói személyzet és tanárképzés

125

temekre‘megyeri a saját költségén. E czélból már 1790- ben Bécsben van s egy évi ott lét után Prágát, Drezdát, Berlint meglátogatva, ez utóbbi helyről gyalog Lipcsébe s onnan Göttingába; innen 1792-ben gyalog Jenába és Regensburgba és e nyár végén aztán haza jött1 s a mint írja Püspök Lázár Istvánhoz küldött levelében: e hozszu gyaloglásaiban még csak meg sem fáradt}

1793-ban a homoród-almási és 1795-ben a bölöni zsinaton „censurae praesesi“ kötelességet teljesített. E zsinaton választatott meg igazgató-tanárnak a sz.-keresztúri gymnasiumhoz. E hivatalába 1796. nov. 7-én iktattatott bé. A felsőbb osztályú tanulóknak csaknem minden tantárgyat ő tanított. A keresztúri gymnasium körüli másnemű működése az építés történetében van tárgyalva. 1813. jul. 4-én lemondott hivataláról s 1815-ig Póka- Keresztúron lakott, a mikor a tordai gymn. igazgatója lett s azt folytatta 1832-ig; ekkor a kolozsvári collegiumban a hittan tanításával bízták meg, de csak két évig működhetett ez állásában, mert el lévén gyengülve, nyugalomba kellett lépnie, 100 ezüst forint nyugdíjjal. Ezután részint N.-Sólymosban, anyai birtokán, részint Szent-Abrahámon leányánál, részint pedig Gagyban Ferenczi Józsefnél, ki a Koncz-ágon rokona volt, töltötte öregsége napjait. Száz éves korában prédikálni akart az 1855-iki kolozsvári zsinaton; meg is irta beszédét1 2 3, de a nagymérvű testi gyengeség meggátolta az elmondásában. Meghalt 1856. szept. 22-én; porai a gagyi temetőben nyugosznak.

Irodalmi működéséről már Székely Sándor is em1 Püsp. Lázár Istv.-hoz, az irt helyekről küldött leveleiből vannak az adatok véve. Lásd a Consist, levéltárában az eredetieket és a másolatokat e sorok Írója gyűjteményében Sz.-Keresztáron.

2 Szabó S.-nak külföldön létére s hazatérésére vonatkozó évszámok hibásan vannak közölve Székely Sándor „Unitár. Vallástörténete“ 180 lapján és Orbán B. „Székelyföld leírása“ I. k. 25. lapján.

3 Lásd: Kér. Magv. IX. k. 2-ik fűz. 97—104 lapjain, ahol az a nevezetes egyházi beszéd közölve van.

9*